HTML

A Valóság Vallása

Friss topikok

  • aPar aLyza: instantfilozofus.blog.hu/2010/09/01/ujabb_farasztas_pi_ugyben (2015.10.03. 13:40) Pi
  • KenChi: Úristen, hogy én mennyi időt öltem bele anno az IRC-be. Régi szép emlékek... Az ICQ-t már el is fe... (2014.07.16. 23:19) Az internet rövid története 1.
  • lokkoL: a falkánál jóval alacsonyabb szinteken is ... (2014.04.03. 14:58) Jószomszédság
  • Kalaius86: Kapcsolódik: divany.hu/eletmod/2014/02/23/mas_nyelveken_mashogy_gondolkodunk/ (2014.02.24. 09:53) Maugli
  • lokkoL: Az ismeretek átadásának fejlődése a következő posztok témája ... az is ki fog derülni, hogy miért ... (2014.02.13. 11:36) Ecce homo

Címkék

A bizalom anatómiája

2014.04.09. 19:00 lokkoL

Az elmúlt 4 hét játékelméleti okoskodásának célja csupán annyi volt, hogy felépítsek egy fogalmi keretet, amiben meglepően mély jelentést nyer egy amúgy teljesen hétköznapi szó, a BIZALOM.

A fogolydilemma alapvető kérdése, hogy mi a jó stratégia: Kooperálni vagy kicseszni a másikkal? Hamar beláttuk, hogy kooperálni kockázatos ... kiszolgáltatottá tesz, ha a másik fél úgy dönt, hogy átver minket. Azzal ő hirtelen sokat nyer, ellenben mi sokat veszítünk ... de azt is láttuk, hogy hosszú távon a kölcsönös kooperáció többet hoz a konyhára ... De ha kockázatos, és csak hosszú távon kifizetődő, mégis hogy jön létre egy stabil kooperatív kapcsolat?

Kooperálni csak azzal érdemes, akiről feltételezzük, hogy ő is kooperálni szándékozik velünk ... ez a pozitív feltételezés maga a bizalom ... tehát okosan csak azzal kooperálunk, akiben megbízunk, vagyis: Egy stabil kooperatív kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom.

A bizalom alapvető forrása a másik félről szerzett pozitív tapasztalat. Ehhez elengedhetetlen, hogy kezdetben bizakodóan álljunk egy új kapcsolathoz; Kooperáljunk, és ha másik fél ezzel nem él vissza, az jó ok, hogy tovább kooperáljunk vele ... ellenben ha a másik fél önzéssel válaszol, kihasználja jóhiszeműségünket, akkor szüntessük be vele a együttműködést ... Ez valójában a Tit for Tat stratégia megfogalmazása emberi nyelven. 

---

Ha stabilak a kapcsolataink a Tit for Tat stratégia remekül működik. Komoly kockázatot csak a kapcsolatok elején vállalunk. Később a szerzett tapasztalat birtokában már jól tudjuk, kivel érdemes együttműködni, és kivel nem ... vagyis, hogy kik szolgáltak rá a bizalmunkra, és kik nem.

De a szimulációkból kiderült az is, ha túl gyakoriak a költözések, a kooperatív (bizakodó) stratégiák hátrányba kerülnek. Erre ráerősít, hogy a megbízhatatlanok elemi érdeke, hogy minél gyakrabban cserélgessék a kapcsolataikat. Nem véletlen, hogy a messziről jött emberrel szemben alapvetően nagy a bizalmatlanság.

Felmerül a kérdés: Mi lesz a jó stratégia abban az esetben, ha a rendelkezésre álló kapcsolatok valami oknál fogva folyton változnak? Legyünk egyformán bizakodóak bármelyik új szomszédunkkal szemben, hátha valaki kooperálni fog, vagy inkább legyünk egyformán bizalmatlanok, hogy elkerüljük az átveréseket? ... vagy létezik valami egyéb stratégia, ami alapján előre ki lehet szűrni, ki érdemes a bizalomra és ki nem?

---

Feladat: Meg kell tippelni, hogy egy új szomszéddal érdemes e kooperálni vagy sem ... létezhet valami jel, amiből kiderül, hogy az új szomszéd megbízható?

Tegyük fel hogy igen! Mondjuk, hogy a megbízható emberek egy mosolygós kitűzőt tűznek fel magukra ... gondolhatnánk, hogy jeee ezek naív birkák, bárkivel kooperálnak, így simán lehet szívni a vérüket ... de nem, ezek csak azokkal kooperálnak, akiken ugyan ilyen kitűző van ... mert ilyen kitűzőt csak az kaphat, aki vállalja, és be is tartja, hogy mindenkivel kooperál, akinek lát ilyen kitűzőt. Tehát a kitűző jel, hogy egy csapatban játszatok. Egy ilyen emberrel akkor is bátran kooperálhatsz, ha még éledben nem láttad. A bizalom a csapat minden tagjai iránt egységes.

Mennyire hatékony ez a csapat stratégia? ... A két hete megjelent evolution of cooperation (katt) játékhoz hozzáadtam két új stratégiát: a BL a fekete kitűzősök, a WH a fehér kitűzősök. Mindkét csapat, csak a saját tagjaival kooperál, a feketék a feketékkel, a fehérek a fehérekkel.

Eredmény: a csapatok simán szana-szét verik a Tit for Tat-et, a többi stratégiát meg pláne ... és ami talán még ennél is fontosabb: mindegy mennyi a költözés, mekkora a szabadság, ezek mindig nyerni fognak.

Nemrég még az volt meglepő, hogy az iteratív fogolydilemma bajnok stratégiája a Tit for Tat milyen egyszerű; csak az előző kör eredményére emlékszik, mégis lever miden agyon okosított mesterséges intelligenciát ... Ehhez képest ezek a kitűzősök semmire nem emlékeznek, csak azt észlelik, kivel vannak egy csapatban, azokkal kooperálnak, másokkal nem ... és ezzel az űber egyszerű módszerrel rommá aláznak bárkit.

Szólj hozzá!

Jószomszédság

2014.04.02. 19:00 lokkoL

Ismerve a stratégiák egyszerű körversenyének eredményét, nem volt nagy meglepetés, hogy a Tit for Tat evolúciós körülmények között is győzedelmeskedik. Elsősorban filozófiai szempontból érdekes; Az evolúciót többnyire egy kompetitív, versengő környezetnek tekintjük, ahol az önzés és az erő dominál, de ez esetben egy kooperatív viselkedési forma bizonyul előnyösnek ... persze ezt könnyen le lehet érvelni, hogy a valódi élet nem ilyen, és ez a fogolydilemmára épülő evolúciós környezet eleve a Tit for Tat-nek kedvez ... és ez, mint ellenérv igaz is ... így nem is lenne több ez a játék, mint egy látványos matematikai filozófiai maszturbáció, ha nem rejtegetne magában még egy alapvető meglátást.

---

Aki múlt héten rányomott Start gombra a következő történetet láthatta:

Egy pillanatra elvörösödik szinte az egész játéktér, de az egy két megmaradó zöld folt hirtelen növekedésnek indul, és felfalja az egész játékteret. Tehát a Tit for Tat gyors és látványos győzelmet arat.

Tit for Tat dominanciában a kompetitív stratégiák már nem rúgnak labdába, de a véletlenszerűen megjelenő világoskékek, a naiv kooperatív stratégia jól elvan a zöld környezetben ... sőt mivel az újonc naivokat nem gyengítette le a múlt háborúskodása, el is tudnak terjedni ... de a terjedő világoskék foltok jó táptalajt nyújtanak a bennük véletlenszerűen megjelenő kompetitíveknek, akik gyorsan elterjednek a naívok kárára ... de nincs esélyük nagyra nőni, mert pár lépés után beleütköznek a zöldekbe, akik helyreállítják a békét ...

Ez a zöld, világoskék, piros/narancs, zöld kergetőzés zajlik végtelenségig, a kooperatív stratégiák magabiztos fölényében.

De van olyan helyzet, amiben nem jön létre a kooperatív stratégiák dominanciája? 

---

Aki múlt héten volt olyan bátor, hogy próbálkozzon a játék számaival, lehet észrevette, hogyha a Freedom értéket elég nagyra állítja, akkor nem a zöldek fogják uralni a terepet ... Érdemes kipróbálni 500 és 1000 között különböző értékekkel ... 1000-nél már egyértelműen a pirosak fognak dominálni, bár ezzel együtt elég zizis lesz a játéktér.

Az eheti poszt kedvéért upgradeltem egy kicsit a játékot. Az új Moves mezővel azt lehet megadni, hogy periódusonként hány véletlenszerűen kiválasztott játékos cseréljen helyet egymással, vagyis költözzön el a helyéről.

Érdemes játszani ezzel a számmal is egy kicsit. Próbálkozzunk különböző Move értékekkel! Kezdjük 700-al ... pár próbakör után tapasztalhatjuk, hogy néha a piros ellepi a játékteret. Majd növeljük a Move értéket fokozatosan 1000-ig ... 850 környékén már az esetek felében a piros nyer, míg 1000-nél már nagyon ritkán fog kizöldülni a kép.

De miért is történik ez, ha amúgy a Tit fot Tat a favorit stratégia?

---

A Tit for Tat egy új szomszédot mindig jóhiszeműen fogad, vagyis kooperálással kezd ... ha az új szomszédság többnyire jófej, akkor ez be is jön ... de ha folyton genyó szomszédokat kapunk, akkor komolyat szívhatunk a velük játszott első körben. 

Ami valóban érdekes meglátás ebben, hogy a költözések gyakorisága önmagában befolyásolni tudja melyik stratégia lehet a nyerő ... a gyakori költözések a kompetitív stratégiáknak kedveznek. Az élet nyelvére lefordítva: Azok járnak jól, akik visszaélnek az új ügyfelek jóhiszeműségével, és hamar tovább állnak ...

A tanulság: Ahhoz, hogy a kooperatív stratégiák érvényesülni tudjanak, szükséges a kapcsolati rendszerek viszonylagos stabilitása.

2 komment

Evolution of Cooperation

2014.03.26. 19:00 lokkoL

A Tit for Tat egy viszonylag egyszerű körversenyben verte el a mezőnyt, de voltak akik szívesen látták volna ennél bonyolultabb környezetben is a stratégiák összecsapását. Arra voltak kíváncsiak, hogy egy mesterséges evolúciós környezetben milyen stratégiák választódnának ki.

A Tit for Tat legmeglepőbb tulajdonsága az egyszerűsége volt. A stratéga csupán a másik játékos előző válaszán alapul. A stratégia képlete C:C, D:D ... amiben a C kooperációt jelent, a D defektálást, vagyis versengést.

Milyen egyéb stratégiák lehetnek még melyek csak a másik játékos előző válaszán alapulnak?

Kétféle lehetséges helyzet van, mindkettőre két lehetséges válasz ... 2x2 vagyis összesen 4 ilyen egyszerű stratégia létezik. Ebből az egyik a Tit for Tat, a maradék három pedig:

  • C:D, D:D - aki mindenre versengéssel válaszol. Az ördög maga, neve All D.
  • C:C, D:C - aki mindenre kooperálással válaszol. A kis naív, neve All C.
  • C:D, D:C - aki mindenre az ellenkezőjét válaszolja. Ő a hülye stratégia, neve Fool.

Az egyik multiágenses egyetemi előadáson mesélt a tanár egy szimulációról, amiben ezeket a stratégiákat egymásnak eresztették egy evolúciós játékban ... vááá ... ezek szerint megnézhetjük, hogyan zabálja fel a Tit for Tat a többieket?! ... ááááá ... azt nem ... csak a táblára rajzolva magyarázott az előadó ... programnak se híre, se hamva ... még képet se láttunk belőle.

Reménykedtem benne, hogy a google egyszer majd kisegít, és találok a témához egy működi progit ... de nem ... Így a Valóság Vallása szolgáltatott tökéletes ürügyet, hogy végül magam írjam meg. Három estémbe került, de abszolút megérte.

Íme ő az:

Counter:
 
Learning period: Freedom: Self respect: Moves:
View distance: 1 2 3
Strategies: TT AD AC FO BL WH

A játék:

  • Minden 10x10 pixeles négyzet egy-egy játékos.
  • Zöld: Tit for Tat (TT), Piros: All D (AD), Világoskék: All C (AC), Narancs: Fool (FO)
  • Pontozás: C-C 3-3, C-D 0-5, D-D 1-1
  • Minden játékosnak 8 szomszédja van. Az összes játékos minden szomszédjával játszik minden körben. A játékosok jegyzik hány kör óta játsszák az aktuális stratégiájukat, és ezalatt hány pontot gyűjtöttek.
    Összes pont / körök száma = a játékos átlaga.
  • Szelekció: Learning period mennyiségű kör után, minden játékos megnézi, hogy környezetében ViewDistance távolságon belül melyik játékosnak van a legnagyobb pontátlaga. Ha ez az átlag nagyobb mint az aktuális játékos átlaga + Self respect, akkor a játékos lecseréli stratégiáját a sikeresebbére (reprodukció).
  • Mutáció: Minden szelekciós kör után Freedom mennyiségű véletlenszerűen kiválasztott játékos, lecseréli stratégiáját egy véletlenszerűen választott stratégiára.
  • Update: A többi beállítás, a Moves mező, a BL és a WH stratégia a következő két posztokban vannak megmagyarázva.

A Tit for Tat-et egyedül egyik stratégia se nyomja le. De ha több stratégia egyszerre vesz részt a játékban, már nem lesz olyan egyhangú az eredmény ... és ha a rendszer szabadságát is növeljük még ziláltabbá válik a helyzet ... Jó szórakozást! (a program nem hülyebiztos, bánjatok vele finoman)

Szólj hozzá!

Iteratív fogolydilemma

2014.03.19. 19:00 lokkoL

Kooperálsz vagy versengsz? A mezei fogolydilemmában összesen egyszer hangzik el a kérdés, és csupán egyszer válaszolhatsz rá ... aztán vagy örülsz vagy szívsz, attól függően mit feleltél te és mit a másik ... de néhány matematikus az 50-es években úgy gondolta, hogy ez így unalmas. Mi lenne ha egymás után tetszőlegesen sokszor játszanánk ezt a játékot? ... így született meg az iteratív fogolydilemma (click).

A játékelmélet tudorait az érdekelte, hogy mi a nyerő stratégia az iteratív fogolydilemmában. A cél, hogy hosszú távon a lehető legtöbbet nyerjük ... de a valahogy nem adta magát könnyen ez a probléma ... annyira nem, hogy végül kiírtak egy nemzetközi versenyt. Bárki beküldhetett algoritmust, a következő feltételekkel:

  • A játék akárhány körből állhat
  • A program eltárolhatja az összes körben adott összes választ

A játék egy körében úgy lehet a legtöbbet nyerni, ha a versengést választjuk akkor, amikor a másik fél a kooperálást, és akkor bukunk a legnagyobbat, ha kooperálunk, amikor a másik éppen verseng ... tehát elvileg a célunk az, hogy a korábbi körökben adott válaszai alapján kiismerjük a másik fél stratégiát, és ez alapján próbáljuk megtippelni, hogy az aktuális körben mit tesz az ellenfél, és ez alapján lépni okosan ... de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy közben a másik fél is pont a mi stratégiánkat próbálja kitalálni, és kijátszani ...

Beküldtek mindenféle okos algoritmus, majd körmérkőzéseken egymásnak eresztették a programokat. Az eredmény végül egészen meglepőre sikeredett.

A nyertes stratégia neve Tit for Tat (click), amit magyarra "szemet szemért"-re szoktak fordítani, de az eredeti értelme inkább így szól: "azt kapsz, amit adsz" ... és ez tökéletesen le is írja a stratégia lényegét. A meglepő ebben meg az volt, hogy a Tit for Tat a mezőny több stratégiájához képest egyszerű volt mint a bot. Programját három rövid sorban le lehet írni:

  1. Az első körben kooperálj
  2. Ha a másik fél az előző körben kooperált, akkor kooperálj
  3. Ha a másik fél az előző körben versengett, akkor versengj

Ez a három sor megverte az összes többi statisztikai alapon működő, vagy mesterséges intelligenciával, mintafelismerő okosságokkal felturbózott versenytársakat.

---

Találtam egy ősrégi weboldalt, ahol ki lehet próbálni mindenféle stratégiát: http://www.iterated-prisoners-dilemma.net/

Szólj hozzá!

Fogolydilemma

2014.03.12. 19:00 lokkoL

Gimis koromban Occam borotvája volt az a gondolat, ami fenekestül forgatta fel a világnézetem. Míg egyetemen a fogolydilemmának (katt) sikerült elérnie kábé ugyan ezt. 

Multiágenses szimulációk. Ilyen elegáns neve volt annak a választható tárgynak, aminek keretén belül ez a téma előkerült ... Ismerős volt ez a mondat valahonnan? ... mert egyszer már leírtam ... ez ugyan az a tárgy, aminek keretén belül elkövettem a Macskák vs Egerek agymenésemet.

A fogolydilemma nem az a műfaj, ami könnyen adta magát, nem az a fajta gondolat, ami jön, lát, és győz ... de ha sokat firtatjuk, messzire vezet.

A dilemma klasszikus megfogalmazása viszonylag közismert: Van két fogoly, akiket egyszerre hallgat ki a rendőrség két külön szobában. Mindkettőt arra akarják rávenni, hogy valljon a másik ellen.

  • Ha mindkettő bemártja a másikat, akkor mindketten 6 évet fognak ülni
  • Ha egyik se vall a másik ellen, akkor mindkettő fél évet kap
  • Ha az egyik vall, míg a másik nem, akkor aki feldobta a másikat, azt szabadon engedik, a másik meg beszívta, és 10 évet ül.

Te bemártanád a másikat? ... mert én nanáhogy ... rosszabb esetben ülök 6 évet, míg jobb esetben akár meg is úszhatom a dolgot ... Miért vállalnám, hogy hallgatok? Kockáztassam, hogy 10 évet ülök, mert a másik gyennyarc ellenem vall?! Ráadásul akkor ő még meg is úszná az egészet?!!! ... Neeem, abból nem eszik! 

De álljunk meg egy kicsit ... adjuk csak össze a büntetéseket! Ha egyikünk se vall, ketten összesen együtt fél + fél = 1 évet ülünk. Ehhez képest, ha mindketten egymás ellen vallunk összesen 6 + 6 = 12 évet töltünk a hűvösön, de még az a szólóban leült 10 év is durva, ha csak az egyikünk dobja fel a másikat ... Így már kicsit elgondolkodtatóbb a helyzet

Hogy jobban érzékelhető legyen a dilemma, érdemes elvonatkoztatni attól, hogy a helyzet szereplői foglyok, vagyis valószínűleg bűnözők, mert róluk pont nehéz elképzelni, hogy a lehetséges közös jó irányába fognak dönteni ... éppen ezért van ennek a dilemmának egy másik megfogalmazása is; Ebben két üzleti szereplő vesz részt, akik vagy együtt működnek, vagy versengenek egymással.

  • Ha mindkettő együttműködik, akkor mindketten termelnek 10 millió hasznot.
  • Ha mindketten versengenek, akkor egyiknek se lesz haszna.
  • Ha az egyik együtt akar működni, míg másik meg inkább verseng, akkor aki verseng beseper 30 millát, a másik meg bukik 20 milliót.

A megfogalmazás különbözik, de a helyzet matekja ugyan az, mint a fogolydilemma esetén: A két szereplő ebben a játékban is szumma úgy nyerheti a legtöbbet, ha együttműködik ... de miért kooperálnék, ha ezzel azt kockáztatom, hogy a másik ezzel visszaél, és kikészít?

Szólj hozzá!

A hatalom

2014.03.05. 19:00 lokkoL

Két vadállat találkozik, és azonnal beindul a morgás. Villogtatják egymásnak foguk fehérjét ... akár egy percig is eltart az acsargás, mire az egyik lehasal a földre, majd nyüszögve eliszkol ... a győztes meg diadalmasan átveszi az őt megillető territóriumot ... pedig nem volt semmi tettlegesség. Akkor mi történt? ... nem több, csak egy kis kommunikáció.

Az üzenet lényegi tartalma mindkét oldalról ugyan az: Tűnjél innen! ... de az üzenet, csak az egyik irányban ér cél ... A kommunikáció definícióját alkalmazva az jön ki ebből a történetből, hogy a győztes vad sikeresen kommunikált, míg a másik nem.

Mi dönti el, hogy végül ki jön ki győztesen a farkasszemezésből? ... az, hogy a vesztes elhiszi, hogy a másik fél az erősebb, ezért úgy dönt, eláll a csatától ... Gyáva, de működő intelligenciára utaló döntés ez. Képesnek kell lenni felmérni, mi hozható ki az adott helyzetből, és lehetőségek közül a kevésbé rosszat választani. Tehát mondhatni okos lépés lemondani a szaporodási területről, mint inkább bevállalni egy komoly, akár halálos sérülést.

De ha a vesztes fél intelligensen viselkedik, akkor miben volt jó a nyertes? ... Erődemonstrációban! ... Abban, hogy képes volt elhitetni a másikkal, hogy ő az erősebb, és itt az ő akarata fog érvényesülni.

Egy új fogalom körvonalai kezdenek megjelenni itt ... a hatalomé.

---

A Trónok harca 2. évadban Lord Varys elejt egy monológot Tyrionnak, aminél szebben talán semmi se írja le a hatalom mibenlétét:

A történet lényege röviden: Három fontos ember ül egy teremben, egy király, egy pap, és egy vagyonos ember. Előttük áll egy katona. Mindhárom előkelő arra akarja rávenni a katonát, hogy ölje meg a másik kettőt. Ki marad életben, és kik halnak meg? ... Azon múlik, hogy a katona mit hisz, kié a hatalom. ... A hatalom ott van, ahol elhisszük, hogy az ott van.

---

Visszakanyarodva a kommunikációs megközelítéshez. Ha a hatalom az, hogy képesek vagyunk megvalósítani szándékainkat + A sikeres kommunikáció feltétele, hogy a közlés szándéka meg is valósul ... ebből következik egy elsőre talán furcsának tűnő meglátás: a sikeres kommunikáció feltétele, hogy legyen valamiféle hatalom a birtokunkban ... vagyis a többiek elhiggyék rólunk, hogy van ... ahogy vesztes vad elhitte a másikról, hogy az képes lenne legyőzni őt.

Szólj hozzá!

A kommunikáció minimuma

2014.02.26. 19:00 lokkoL

Sokat töprengtem a Macskák vs Egerek mesterséges intelligencia szimulációm eredményén. Az egyik reményem az volt, hogy a macskák megtanulnak falkában vadászni ... ez nem jött be ... ellenben egy nem várt eredménye volt a projektnek, hogy az egerek csordákba kezdtek rendeződni. (Kár hogy eredetileg nem bárányok és farkasok tematikát választottam)

Az egerek mesterséges agyának elemzéséből kiderült, hogy a csordaszellem egy viszonylag egyszerű stratéga eredménye; Ha az egerek kedvelik egymás társaságát, és utánozzák egymás mozgását, akkor kialakul a csorda. Ha a csorda egyik egére meglát egy macskát, és futásnak ered, a többi követi őt ... Hatékony és egyszerű túlélési stratégia; nem kell a saját szememmel látnom a bajt, ha a többiek futnak, akkor futok én is.

Mikor kerestem a kommunikáció definíciójának minimumát, kapóra jött ez a téma. Lehet kommunikációnak nevezni, ami egy csorda egyedei között zajlik? A csorda közepén ácsingózó jószág nem érzékeli közvetlenül a ragadozó jelenlétét, mégis érzékelni fogja a veszélyt a többiek mozgásából, és reagálni is fog rá ... így áramlik az információ a csordán belül, és ez a csorda viselkedését alapvetően meghatározza ... elfogadhatjuk, hogy ez valamiféle kommunikáció?

Érdemes belegondolni abba is, mi zajlik a ragadozó és a préda közt. A ragadozó feltűnik, a préda fut ... majd az egész csorda futásnak ered ... a ragadozó tehát azt kommunikálja, hogy itt vagyok, fussatok?! Nyilvánvaló, hogy ez nem áll érdekében. Nem véletlen igyekszik a vad lesből támadni, a jelenlétére utaló jeleket az utolsó pillanatig elrejteni. Ez így biztosan nem kommunikáció.

Vagyis van két eset, amiben a terjedő információ ugyan az; egy ragadozó támadja a csordát. Ebből az egyik esetet, a ragadozó és préda közti interakció biztosan nem kommunikáció, míg a csorda egyedei közt terjedő vészjelzést akár annak is tekinthetjük ... tehát a kommunikáció minimum-definíciója valahol itt lehet e két eset különbségében ... és ez a különbség nem más, mint az információ átadásának szándékossága.

Íme a minimum-definíció:

A kommunikáció valamilyen információ szándékos átadása, amivel ez a szándék célt is ér.

Szólj hozzá!

Maugli

2014.02.19. 19:00 lokkoL

Keresztül kasul bejártam az elme belső világát, de nem sikerült odabent megtalálni a választ, miben különbözünk az állatoktól, mi határozza meg emberi létünket ... ha odabent már nem lesz válasz, akkor itt az ideje kint körülnézni.

Míg az elme belső rejtélyei foglalkoztattak, próbáltam csak arra koncentrálni, ami a fejünkben zajlik ... a külvilágot csupán ingerforrásnak tekintettem, ami jutalmazza vagy bünteti reakcióinkat. Nem vettem számításba egy lényeges tényezőt, hogy a külvilág tele van emberekkel ... Mert gondolj bele! Mi lenne, ha rajtam kívül nem létezne a világon senki?

Milyen lehet egy ember, aki sose találkozott más emberrel? Tegyük fel, hogy valahogy sikerül egyedül túlélnie a vadvilágban. Vajon milyen fejlettségi szintre juthat el egy ember saját kútfőből? Készítene fegyvereket a vadászathoz? Esetleg megtanulhat magának élelmet termelni?

Az emberiség történelme minden bevezető előzetes nélkül a kőkorszakkal indult. Bár egy átlagos ősembernek nem magától kellett feltalálnia a fa és kőeszközöket ... ez a tudás apáról fiúra szállt ... de ettől még hihető, hogy egy magányos ember saját intelligenciája révén képes legyen kiismerni a kövek és botok célszerű használatát (erre egy csimpánz is képes) ... de hogy élelmet is termeljen magának ... vagyis egyedül meglépje azt, ami az emberiségnek tízezer évnyi fejlődés után sikerült? ... az nagyon valószínűtlen.

Tehát a mi Mauglink valahogy úgy nézne ki, mint egy korai ősember, kezdetleges fa és kőeszközökkel. De mi lehet ennek az embernek a fejében? Vajon tud beszélni? ... őőő ... Kitől tanult volna meg? ... Talán kifejleszthetne magának egy nyelvet? ... neeem ... a nyelv alapvetően interakcióban fejlődik ... így nyelv hiányában milyen lehet a gondolkodása?

Számunkra természetes, hogy gondolatainkat, belső képzelgéseinket képesek vagyunk szavakba önteni ... sőt gyakori, hogy gondolataink azonnal szavakban formálódnak meg ... Maugli ezt beszélt nyelv nélkül sose tapasztalhatná meg.

---

Ha lehetséges valahol határt húzni ember és állat között, akkor azt itt kell keresni. A képesség, hogy szavakká formáljuk és egymás közt megosztjuk gondolatainkat ... ez az ember diadala az állatvilág felett.

Ami ebből az igazán fontos tanulság, hogy az emberré válás nem az egyéni intelligencia diadala. Az embert egy olyan képesség kifejlesztése emelte ki az állatvilágból, ami csakis közösségben működőképes ... az emberi elme csak emberi közösségben válhat valóban emberivé.

1 komment

Ecce homo

2014.02.12. 19:00 lokkoL

Lényegében a blog legeleje óta azt a kérdést firtatom, hogy mi emberek miben különbözünk az állatoktól. Gyerekként még egy túlvilági, transzcendens lélekfogalom volt az, amiről úgy gondoltam, hogy megadja erre a kérdésre a választ (katt) ... de miután elhatároztam, hogy eleve ellenőrizhetetlen állításokra nem építek világképet (katt), magam mögött kellett hagynom minden addig ismert vallást.

Hosszú utat jártam végig, mire sikerült szigorúan a valóság elemeiből építkezve használható képet alkotni elménk működéséről ... az intelligencia nyers fogalmától, az idegrendszer neurális hálózati modelljén át, a tudat szerepig ... közben olyan kérdésekre kaptam válaszokat, amiket eredetileg fel se tettem. Ez igazolta vissza, hogy jó úton járok belső világunk természetének feltárásában ... de a legfontosabb kérdésekre: Mivel emelkedtünk ki az állatvilágból? Mi az amitől emberré váltunk? ... nem jöttek elő megnyugtató válaszok.

Az elme evolúciójában nem találtam olyan szintet, ami csak az emberre jellemző. Az utolsó nagy minőségi ugrás a tudat megjelenése. Ezután a tudat kapacitásának a bővülése határozta meg az elme fejlődését ... Létezhet egy szint, aminek meghaladása önmagában akkora evolúciós előnyt jelent, ami az embert a Föld uralkodó fajává tette? ... Figyelembe véve, hogy tudat-kapacitásában mekkora eltérések mutatkoznak egyes emberek közözött, nem tűnik valószínűnek, hogy az emberré válás egyszerű mennyiségbeli fejlődés következménye lenne.

---

Az állatvilágban a legközelebbi rokonunk a csimpánz. A különbséget, ami emberré tesz minket, itt érdemes keresni. Mi az, amire az emberi elme képes, de a csimpánz nem?

Az ember ősidők óta használ eszközöket ... és a csimpánz? ... A kérdés megválaszolásához elég volt beírnom a google képkeresőbe: chimps using tools (katt), hogy megbizonyosodjak, ők is eszközhasználók ... A különbség mi javunkra az eszközeink fejlettsége.

Az emberiség hajnalán mi is kövekkel és botokkal kezdtük, de idővel egyre jobb és hatékonyabb eszközöket készítettünk ... ez a fejlődés emberi generációk ezrein átívelő történet.

A működő intelligencia lehetővé teszi, hogy az egyén tapasztalás útján tanuljon. A tudat lehetővé teszi, hogy világról szerzett ismereteket felhasználva új módszereket képzeljünk el, és próbáljunk ki ... de hogy az így szerzett ismeret generációkon keresztül fennmaradhasson, szükség van egy olyan képességre, amiről eddig nem esett szó ... az ismeretek átadása. Ez az amiben az emberiség egy merőben új szintre lépett. Ez az amivel végül kiemelkedtünk az állatok közül.

2 komment

Nézés és látás

2014.02.05. 19:00 lokkoL

Tavaly, mikor a feleségem terhes volt, mindkettőnknek volt egy furcsa benyomása: Sokkal több terhes nőt láttunk mászkálni a városban, mint addig ... naponta kb. ötöt ... míg máskor jó volt, ha hetente kettő jött szembe velünk az utcán ... Népességrobbanás van a láthatáron? ... ennyire bejött volna a családi adókedvezmény? ... akkor a kormány miért nem kürtöli tele a sajtót, hogy milyen sikeres családpolitikát folytatnak? ... Gyanús volt, hogy valami itt nem stimmel.

De miután BabaLokko megszületett, egyik hétről a másikra eltűntek a városból a terhes nők tömegei ... mindenki egyszerre babázott volna le? ... A klinikán nem ez tűnt fel ... 14-én 14:14 kor értünk be a kórházba, de aznap éjfélig egy gyerek se született ott ... Később rákerestem a születési statisztikákra (katt) ... szinte megnyugvással töltött el a tény, hogy a semmiféle népességrobbanás nem történt, csak mi őrültünk meg egy időre ... de már elmúlt.

Vagyis hallucináltuk volna azt a sok terhes nőt? ... Ketten egyszerre? Azt talán mégse ... Akkor fogadjuk el, hogy nem mászkált jelentősen több nő terhes pocakkal a városban, csak a mi érzékelésünk változott meg? ... A terhes nők többsége számunkra csak akkor látható, ha mi is babát várunk? ... Nagy ökörségnek tűnik?

Nem először botlok bele ebbe a gondolatba: Hogy mit fogunk a külvilágból, az attól is függ, hogy mi van éppen a fejünkben (Két világ pereme, Az érzékelés filozófiája). De a tudat titkai körül tett kirándulásom után, most már azt is tudtom, hogy a tudatos észlelés feltétele nem csak az érzékelés, hanem az emlékezés is ... Ez a különbség a nézés és a látás közt ... az emlékezés!

A tudat titkainál beláttam, hogy az emlékek milyen gyors ütemben pusztulnak. Ebből következik, hogy a szemünk előtt lévő dolgok többségét csak nézzük, de nem látjuk ... De vajon mi dönti el, hogy az emlékekből mi marad fenn, és mi veszik el olyan gyorsan, hogy észre se vesszük? ... Mi alapján szelektál az elme, hogy mi jusson el a tudatunkig?

Szeretjük azt képzelni, hogy figyelmünk irányítása tudatos. Tehát a tudatunk maga szelektál a beérkező élmények közül mi érdekes annyira, hogy hosszabb távon is megmaradjon ... de ebbe a képbe egyszerűen nem illik bele ez a terhes nős történet ... semmi tudatosság se volt abban, hogy jóval nagyobb valószínűséggel akadt meg a szemem egy terhes nőn, mint addig bármikor ... de akkoriban ezzel volt tele a fejem, nem véletlenül, magam is erősen érintett voltam a terhesség témájában ... egyszerűen nem tudtam nem észrevenni őket.

---

Elmerülve a neuronok sűrűjébe, valahogy úgy képzelem el az élmények tudatosulását, hogy a beérkező ingerek valamiféle sémákat hoznak lendületbe az agyunkban, majd ezek a sémák más sémákat indítanak be ... Sémáról sémára cikáznak az ingerek, de nagy többségük mégis hamar lecseng, mert a mélyebb sémák már nem reagálnak rájuk, nem továbbítják őket tovább ... de marad néhány inger, melyek sémák ezrein - százezrein száguldnak át, és e folyamat közben valahogy emlékké válnak.

Hasonló ez, mint a rezgések és a rezonancia. Azok a rezgések maradnak fenn, erősödnek fel, melyek rezonálnak környezetükkel ... Azok az élmények tudatosulnak, melyek rezonálnak a fejünkben lévő aktív sémákkal.

3 komment

süti beállítások módosítása