Tavaly, mikor a feleségem terhes volt, mindkettőnknek volt egy furcsa benyomása: Sokkal több terhes nőt láttunk mászkálni a városban, mint addig ... naponta kb. ötöt ... míg máskor jó volt, ha hetente kettő jött szembe velünk az utcán ... Népességrobbanás van a láthatáron? ... ennyire bejött volna a családi adókedvezmény? ... akkor a kormány miért nem kürtöli tele a sajtót, hogy milyen sikeres családpolitikát folytatnak? ... Gyanús volt, hogy valami itt nem stimmel.

De miután BabaLokko megszületett, egyik hétről a másikra eltűntek a városból a terhes nők tömegei ... mindenki egyszerre babázott volna le? ... A klinikán nem ez tűnt fel ... 14-én 14:14 kor értünk be a kórházba, de aznap éjfélig egy gyerek se született ott ... Később rákerestem a születési statisztikákra (katt) ... szinte megnyugvással töltött el a tény, hogy a semmiféle népességrobbanás nem történt, csak mi őrültünk meg egy időre ... de már elmúlt.

Vagyis hallucináltuk volna azt a sok terhes nőt? ... Ketten egyszerre? Azt talán mégse ... Akkor fogadjuk el, hogy nem mászkált jelentősen több nő terhes pocakkal a városban, csak a mi érzékelésünk változott meg? ... A terhes nők többsége számunkra csak akkor látható, ha mi is babát várunk? ... Nagy ökörségnek tűnik?

Nem először botlok bele ebbe a gondolatba: Hogy mit fogunk a külvilágból, az attól is függ, hogy mi van éppen a fejünkben (Két világ pereme, Az érzékelés filozófiája). De a tudat titkai körül tett kirándulásom után, most már azt is tudtom, hogy a tudatos észlelés feltétele nem csak az érzékelés, hanem az emlékezés is ... Ez a különbség a nézés és a látás közt ... az emlékezés!

A tudat titkainál beláttam, hogy az emlékek milyen gyors ütemben pusztulnak. Ebből következik, hogy a szemünk előtt lévő dolgok többségét csak nézzük, de nem látjuk ... De vajon mi dönti el, hogy az emlékekből mi marad fenn, és mi veszik el olyan gyorsan, hogy észre se vesszük? ... Mi alapján szelektál az elme, hogy mi jusson el a tudatunkig?

Szeretjük azt képzelni, hogy figyelmünk irányítása tudatos. Tehát a tudatunk maga szelektál a beérkező élmények közül mi érdekes annyira, hogy hosszabb távon is megmaradjon ... de ebbe a képbe egyszerűen nem illik bele ez a terhes nős történet ... semmi tudatosság se volt abban, hogy jóval nagyobb valószínűséggel akadt meg a szemem egy terhes nőn, mint addig bármikor ... de akkoriban ezzel volt tele a fejem, nem véletlenül, magam is erősen érintett voltam a terhesség témájában ... egyszerűen nem tudtam nem észrevenni őket.

---

Elmerülve a neuronok sűrűjébe, valahogy úgy képzelem el az élmények tudatosulását, hogy a beérkező ingerek valamiféle sémákat hoznak lendületbe az agyunkban, majd ezek a sémák más sémákat indítanak be ... Sémáról sémára cikáznak az ingerek, de nagy többségük mégis hamar lecseng, mert a mélyebb sémák már nem reagálnak rájuk, nem továbbítják őket tovább ... de marad néhány inger, melyek sémák ezrein - százezrein száguldnak át, és e folyamat közben valahogy emlékké válnak.

Hasonló ez, mint a rezgések és a rezonancia. Azok a rezgések maradnak fenn, erősödnek fel, melyek rezonálnak környezetükkel ... Azok az élmények tudatosulnak, melyek rezonálnak a fejünkben lévő aktív sémákkal.