Az elmúlt 4 hét játékelméleti okoskodásának célja csupán annyi volt, hogy felépítsek egy fogalmi keretet, amiben meglepően mély jelentést nyer egy amúgy teljesen hétköznapi szó, a BIZALOM.
A fogolydilemma alapvető kérdése, hogy mi a jó stratégia: Kooperálni vagy kicseszni a másikkal? Hamar beláttuk, hogy kooperálni kockázatos ... kiszolgáltatottá tesz, ha a másik fél úgy dönt, hogy átver minket. Azzal ő hirtelen sokat nyer, ellenben mi sokat veszítünk ... de azt is láttuk, hogy hosszú távon a kölcsönös kooperáció többet hoz a konyhára ... De ha kockázatos, és csak hosszú távon kifizetődő, mégis hogy jön létre egy stabil kooperatív kapcsolat?
Kooperálni csak azzal érdemes, akiről feltételezzük, hogy ő is kooperálni szándékozik velünk ... ez a pozitív feltételezés maga a bizalom ... tehát okosan csak azzal kooperálunk, akiben megbízunk, vagyis: Egy stabil kooperatív kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom.
A bizalom alapvető forrása a másik félről szerzett pozitív tapasztalat. Ehhez elengedhetetlen, hogy kezdetben bizakodóan álljunk egy új kapcsolathoz; Kooperáljunk, és ha másik fél ezzel nem él vissza, az jó ok, hogy tovább kooperáljunk vele ... ellenben ha a másik fél önzéssel válaszol, kihasználja jóhiszeműségünket, akkor szüntessük be vele a együttműködést ... Ez valójában a Tit for Tat stratégia megfogalmazása emberi nyelven.
---
Ha stabilak a kapcsolataink a Tit for Tat stratégia remekül működik. Komoly kockázatot csak a kapcsolatok elején vállalunk. Később a szerzett tapasztalat birtokában már jól tudjuk, kivel érdemes együttműködni, és kivel nem ... vagyis, hogy kik szolgáltak rá a bizalmunkra, és kik nem.
De a szimulációkból kiderült az is, ha túl gyakoriak a költözések, a kooperatív (bizakodó) stratégiák hátrányba kerülnek. Erre ráerősít, hogy a megbízhatatlanok elemi érdeke, hogy minél gyakrabban cserélgessék a kapcsolataikat. Nem véletlen, hogy a messziről jött emberrel szemben alapvetően nagy a bizalmatlanság.
Felmerül a kérdés: Mi lesz a jó stratégia abban az esetben, ha a rendelkezésre álló kapcsolatok valami oknál fogva folyton változnak? Legyünk egyformán bizakodóak bármelyik új szomszédunkkal szemben, hátha valaki kooperálni fog, vagy inkább legyünk egyformán bizalmatlanok, hogy elkerüljük az átveréseket? ... vagy létezik valami egyéb stratégia, ami alapján előre ki lehet szűrni, ki érdemes a bizalomra és ki nem?
---
Feladat: Meg kell tippelni, hogy egy új szomszéddal érdemes e kooperálni vagy sem ... létezhet valami jel, amiből kiderül, hogy az új szomszéd megbízható?
Tegyük fel hogy igen! Mondjuk, hogy a megbízható emberek egy mosolygós kitűzőt tűznek fel magukra ... gondolhatnánk, hogy jeee ezek naív birkák, bárkivel kooperálnak, így simán lehet szívni a vérüket ... de nem, ezek csak azokkal kooperálnak, akiken ugyan ilyen kitűző van ... mert ilyen kitűzőt csak az kaphat, aki vállalja, és be is tartja, hogy mindenkivel kooperál, akinek lát ilyen kitűzőt. Tehát a kitűző jel, hogy egy csapatban játszatok. Egy ilyen emberrel akkor is bátran kooperálhatsz, ha még éledben nem láttad. A bizalom a csapat minden tagjai iránt egységes.
Mennyire hatékony ez a csapat stratégia? ... A két hete megjelent evolution of cooperation (katt) játékhoz hozzáadtam két új stratégiát: a BL a fekete kitűzősök, a WH a fehér kitűzősök. Mindkét csapat, csak a saját tagjaival kooperál, a feketék a feketékkel, a fehérek a fehérekkel.
Eredmény: a csapatok simán szana-szét verik a Tit for Tat-et, a többi stratégiát meg pláne ... és ami talán még ennél is fontosabb: mindegy mennyi a költözés, mekkora a szabadság, ezek mindig nyerni fognak.
Nemrég még az volt meglepő, hogy az iteratív fogolydilemma bajnok stratégiája a Tit for Tat milyen egyszerű; csak az előző kör eredményére emlékszik, mégis lever miden agyon okosított mesterséges intelligenciát ... Ehhez képest ezek a kitűzősök semmire nem emlékeznek, csak azt észlelik, kivel vannak egy csapatban, azokkal kooperálnak, másokkal nem ... és ezzel az űber egyszerű módszerrel rommá aláznak bárkit.
