A Valóság Vallása

Bill Clinton a világ császára. Ő az, aki összeköt minden embert ezen a földön ... legalábbis abban a példabeszédben, amivel gimisként magyaráztam a 6 kézfogás távolság elméletét.

Egy duna-parti sörözés közben egy arc rákérdezett: Miért pont Clinton? Mér ne lenne jó a világ császárának mondjuk egy filmsztár? 2-3 kapcsolaton belül ismersz egy híres magyar színészt, aki dolgozott együtt egy olyan színésszel, aki már dolgozott együtt egy amerikai sztárral ... a színészek kapcsolatai ugyan úgy összekötik a világot, mint a politikusok ... ha nem jobban ...

---

Az egyetem befejezése után akadt kezembe Barabási Albert-László (katt!) Behálózva című könyve (igen ez a reklám helye katt!). Ha volt könyv, ami nagy hatással volt rám, hát akkor ez az volt. Központi témája a 6 kézfogás távolság, az emögött álló matek, és folyamatok, melyek létrehozzák azt a kapcsolatrendszert, ami körülvesz minket.

A könyv egyik bevezető példája a Kevin Bacon játék (katt!). A sztori szerint három egyetemista diák kellően filozófikus állapotban megnézett egy közepesen szar Kevin Bacon filmet, közben az a meglátásuk támadt, hogy ez az arc annyi filmben szerepelt már, hogy nincs olyan hollywoodi színész, aki megúszta volna, hogy együtt szerepeljen vele, vagy egy olyan színésszel, akinek van közös filmje Kevin Baconnel ... ebből jött a játék ötelete: Én mondok egy tetszőleges hollywoodi színészt, te meg mondj egy filmet amiben ő együtt játszott Baconnel ... ha ilyen nincs, mondj egy filmet amiben együtt játszott valakivel, aki egy másik filmben együtt játszott Baconnel.

Tom Hanks? Együtt játszott vele az Apollo 13-ban. 
Angeline Jolie? Nem tudok filmről, amiben együtt játszottak, de a Mr. és Mrs. Smith-ben együtt játszott Brad Pitt-el, aki meg játszott együtt Baconnel a Pokoli leckében (imdb).

A három srác annyira belejött a játékba, hogy be is jelentkeztek egy talkshowba azzal a dumával, hogy be tudják bizonyítani, hogy Kevin Bacon az isten, az univerzum középpontja!

A show után felkapott játék lett az amerikai mozibuzi asztaltársaságokban Kevin Bacon, mint spontán műveltségi vetélkedő ... de az internet tudásával ember fia nem vetélkedhet ... egy programozó arc írt egy oldalt, ami az imdb.com adatbázisa alapján bárkit lealáz a Kevin Bacon játékban: http://oracleofbacon.org/

---

Nekünk a duna-parti sörözés közben fogalmunk se volt, hogy a nagy vízen túl mások Kevin Baconből csinálnak éppen istent ... mi akkor és ott Nicolas Cage-t választottuk meg a világ császárának.

Még nem voltam gimis, de már ismertem a 6 kézfogás távolság elméletét (katt!). Eszerint a földön élő összes ember elérhető 6 ismeretségi kapcsolaton keresztül bárki számára.

Bárkivel beszéltem erről, aki nem ismerte az elméletet, elsőre mind képtelenségnek tartotta. "6 kézfogás távolságon ismerem az egyesült államok elnökét, viccelsz?" ... Hatból? Fogadjunk megvan az ötből is! ... Három kézfogáson belül szinte biztosan ismered Göncz Árpádot, ő meg két kézfogáson belül biztosan ismeri az Bill Clintot ... ez legfeljebb öt kézfogás, de inkább kevesebb ... és ugyan ez igaz lesz bárkire a földön ... még a legelszeparáltabb jégtáblán sodródó eszkimónak is van olyan ismerőse, aki kapcsolatot tart a külvilággal ... így pár kapcsolaton keresztül bárki ismerheti valamelyik ország vezetőjét, aki meg ennél is rövidebb úton ismeri Bill Clintont.

Ha a Földön mindenki ismerheti Clintont öt kézfogáson belül, akkor Clintonon keresztül az egész világ legfeljebb tíz kapcsolaton belül ismeri egymást ... A 10 is jóval kisebb szám, mint amire kétkedők tippeltek volna, de hogy 6 kézfogás távolság végül hogyan lesz elég, arra én is csak jóval később kaptam kielégítő választ.

---

2004 elején kaptam meghívót az egyik ismerősömtől az iwiw elődjére a wiw-re ... Akkoriban nagyjából 40 000 felhasználója volt az oldalnak. Elsőre jó buli volt, ahogy az ismerősök ismerősei között folyton további ismerősökre bukkantam ... de ami igazán beindította az agyam, az a dolog mögött rejlő matek: Miden regisztrált felhasználó meghívásos alapon, vagyis valaki ismerőseként került be a rendszerbe. Ebből következik, hogy a felhasználók kapcsolatainak hálózata egy összefüggő gráfot (katt!) alkot, amiben bármely két regisztrált tag között létezik út ... A wiw fejlesztésének egyik célja direkt a kapcsolati hálózatok kutatása volt, ezért tettek bele egy alkalmazást, amivel le lehetett kérdezni a legrövidebb kapcsolati utat bármely két felhasználó között ... el is merültem ebbe a játékba egy időre ... a felhasználók közti legrövidebb utak statisztikája érdekelt ... Az átlag hossz 4.5-re jött ki (a maximum 11 volt).

2 évvel később már iwiw-nek hívták az oldalt, és több mint 1 millió regisztrált tagja volt (miközben erősen korlátozták a kiküldhető meghívók számát). Ekkor 4.2-re mértem a távolságok átlagát ... miközben a közösség legalább 25-szörösére növekedett! ... hmmm

---

Megpróbáltam elképzelni hogyan nézhet ki az iwiw 1 millió felhasználójának kapcsolati hálózata ... - Emlékezz a 2002-es domino day-re, ahol 4 millió dominó dőlt fel! - ... Mióta láttam a tévében, azóta a Domino Day-re gondolok, ha el kell képzelnem, hogy a milliós nagyságrend darabra mennyinek nézhet ki ... de ez csak a regisztrált felhasználók mennyisége ... a kapcsolatok hálózatát hogyan lehetne elképzelni?

Ha úgy vesszük, a dominó day-en nagy gonddal felpakolt majd egy mozdulattal ledöntött struktúra is egy hálózat. Ha az egyik dominó feldönt egy másikat, akkor arról mondhatjuk, hogy az egy kapcsolat ... a legtöbb dominó egyszerű sorban áll, egy dominó csak egy másikat dönt fel, vagyis egy kapcsolattal rendelkezik ... néhány szerencsés dominó, akiknél a sor ketté ágazik, ők kettővel ... míg az iwiw felhasználóinak átlag 150 kapcsolata volt. Milyen struktúra lenne az, amiben minden dominó átlag 150 másikat döntene fel? Próbáltam összerakni a képet, de éreztem, hogy ez egy nonszensz, dominóból ilyet nem lehet építeni ... ennek ellenére eljátszottam a gondolattal ... elrugaszkodva a valósától egy sűrű dominómasszát képzeltem el, amit ha meglökök egy ponton, a lökés azonnal, 5 lépésben végighaladna az egész struktúrán.

Mikor 4 millió dominó végtelennek tűnő sorában egy dominónak láttam magam, az nagyon ijesztő és szomorú gondolat volt ... de ebbe a dominómasszába, bár egy megfoghatatlan képződmény, mégis teljesen más érzés beleképzelni magamat ... ez a massza körülölel.

"Egy magyar programozó felér tíz némettel, de tíz német együtt felülmúl száz magyart" ... pár napja álltam munkába közvetlen az egyetem után, mikor első főnököm megosztotta velem ezt a bölcseletet ... A németek mennyire jók, azt azóta se tapasztaltam meg első kézből, de enélkül is megértettem mit akart mondani a főnökúr ... lehetsz akármilyen jól képzett, motivált, és szorgalmas, akkor is tudnod kell együttműködni másokkal. Mert tíz programozó együtt nagyobb dolgokra lehet képes, mint 100 külön külön.

---

Ehhez képest megjártam jópár programozócéget az utóbbi években, és azzal kellett szembesülnöm, hogy az előző héten tárgyalt szinergia egy nagy bullshit! ... Méghogy az emberek együttműködve hatékonyabbak mint külön külön? ... bár fel tudtam hozni egy pozitív példát, ahol a jó szervezés miatt komolyan felgyorsult a munka ... de az IT szektor egy cseppet bonyolultabb ipar, mint a sitt lapátolás és talicskázás.

Általános tapasztalat, hogy minél nagyobb egy IT cég, az egyéni munka hatékonysága annál rosszabb benne ... ezt akár rá lehetne fogni arra is, hogy egy nagyobb cégben az egyén felelőssége és a sikerből kivett részesedése is kisebb, így leszünk kevésbé motiváltak a nagy gépezetben ... de ennek valahol ellent mond, ha kell, a többség hajlandó áldozatokat hozni, hogy a cég időre tudjon teljesíteni egy bevállalt munkát.

Az egyéni hatékonyság romlása mögött első sorban azok a szervezési adminisztrációs és kommunikációs terhek állnak, amikkel egy magányos fejlesztő során soha nem is találkozna, de egy nagyobb cég életében elkerülhetetlenek. Egy 500 fős cégnél szinte már az a norma, ha egy programozó a teljes munkaideje felében csak kommunikál ... és akkor még nem beszéltem a managementről, akik már nem is vesznek részt a kód termelésében, az egész melójuk csak kommunikációból áll.

---

Ha az egyén teljesítménye egy nagyobb szervezetben ilyen jelentősen romlik, hogyan jönnek létre a nagy cégek? És ha az egy főre jutó teljesítmény egy nagy cégben alacsonyabb, akkor ők miből tudnak versenyképes fizetést adni az alkalmazottaiknak?

Példa: Egy megrendelőnek szüksége van egy informatikai megoldására. Két ajánlatot kap: Egy kisebb cég 4 év alatt vállalja a munkát, x pénzért. Míg egy másik, háromszor nagyobb cég kétszer annyi pénzért, de 2 éves határidővel szállítaná a megoldást.

A megrendelő könnyen dönthet úgy, hogy a drágább de gyorsabb megoldást választja, mert számára jelentős előnnyel járhat, ha 2 évvel korábban üzemelheti be egy szolgáltatását, ami a megrendelt informatikai megoldáson alapszik.

Matek: A példa szerint a háromszor nagyobb cégnek kétszer akkora bevétele lehet fele annyi idő alatt. Vagyis egységnyi idő alatt háromszor annyi ember négyszer annyit kereshet, így az egy főre jutó és egységnyi időre leosztott bevétel 4/3 = 1.333 szoros a kisebb céghez képest.

Ez a példa demonstrálja, hogy kooperáció célja nem feltétlenül az egyéni hatékonyság növelése. A nagyobb léptékű kooperáció kifizetődő lehet pusztán azzal, hogy több ember együtt rövidebb idő alatt képes elérni egy közös célt, még úgy is, hogy a résztvevők egyéni hatékonysága a szervezet bonyolult működése miatt kisebb lesz.

Ahol valamilyen versenyhelyzet áll fenn, ott az idő olyan fontos tényezővé válik, aminek meg lehet kérni az árát. Versengés és kooperáció ... a fogolydilemma két kulcsszava bukkant fel újra.

A gimi tavaszi szüneteiben rendszeresen összegyűltünk a hétvégi telkünkön az osztálytesókkal egy kiadós önpusztításra. Az egyik másnapos délelőtt az új szomszéd meglátta bennünk a potenciális munkaerőt, és felajánlott egy rekesz sört, ha kihordjuk a házából a felújításból fennmaradó sittet ... sörért bármit alapon bevállaltuk.

Volt a melóra három ember, két talicska, és egy csomó lapát. Elsőre úgy estünk neki, hogy hárman telelapátoltuk sittel a két talicskát, majd ketten kitoltuk és kiöntöttük ... közben tudatosult bennünk, hogy ez a meló jóval nagyobb lesz, mint elsőre ránézésre tűnt, lehet hogy ki se tartott volna a végéig az a rekesz sör, ha nem kezdjük el felokosítani a munkamódszerünket.

Úgy kalkuláltam, hogy amíg a két talicska kimegy, és visszajön, addig a harmadik tag csak lébecol. Ezért kiosztottuk egymás közt a szerepeket: két tag lapátol, a harmadik meg talicskázik ... amíg az egyik talicskát megrakják bent, addig a másik talicska jár kint egy kört, majd visszajön üresen, utána megy ki a teli ... etc

A matekból az jött ki, hogy a munkafolyamat felokosítása előtte egy kb 5 perces sittkihordási ciklusban legfeljebb 2 percig lébecolt valaki. Tehát a 3 ember szumma 5 x 3 = 15 munkapercéből 2 veszik el, vagyis kb 15% hatékonyság növekedés várható, ha megoldjuk, hogy senkinek se legyen holtideje ... ehhez képes érzésre a valós teljesítménynövekedés ennek a sokszorosa volt ... legalább másfélszeres, de akár kétszer gyorsabban is pörögött a meló az új módszerrel ... seperc alatt kipucoltuk a házat.

---

Pár évvel később hallottam először szinergia jelenségéről. A lényege, hogy megfelelő munkamegosztásban több ember együtt ugyan annyi idő alatt nagyobb mennyiségű munkát végezhet el, mint szumma külön külön. Ennek jelenségnek a tankönyvi esetét tapasztaltuk meg sittkihordás közben ... hárman nagyjából 3 óra alatt végeztünk az összes sittel, de ha egyedül estem volna neki, erősen kétlem, hogy meglett volna az egész meló 9 óra alatt.

De mitől működtünk együtt ennyire jól? ... A válasz valahol abban rejlik, hogy nem váltogattunk a szerepek között, nem váltottunk folyton a lapátról talicskára, talicskáról lapátra ... így sikerült belerázódni a szerepünkbe. A lapátosok egyre jobban ráéreztek, hogyan pörög jól a lapát, az egyik összehúzott egy kupacot, hátulról megtámasztotta, a másik meg fellapátolta ... a talicskás is egyre magabiztosabban pörgött a ház és a kinti sitthalom közt, még egy deszkát is lefektetett a kerti lépcsőre, amivel minden körben spórol magának 8 métert.

---

A fogolydilemma (katt!) egyik alappillére, hogy a kölcsönös együttműködés hozza szumma a legtöbb hasznot. Ez az állítás a fogolydilemma problémarendszerében axióma, vagyis nem következik semmiből, csak ki lett mondva, hogy így van és kész ... így lehetséges, hogy az egész fogolydilemmára épített kooperációs okoskodás nem szól semmiről, csak egy játék a matekkal, amit arra találtunk ki, hogy igazoljuk a kooperációnál nincs királyabb kapcsolat.

A szinergia az, ami hitelesíti a fogolydilemma kooperációra adott pontszámait. Vagyis, hogy a szereplők együttműködve szumma többet tudnak termelni, mint külön külön.

15 évesen mit jelentett számomra magyarnak lenni? Évente kétszer szervezett formában meghallgathattuk, hogy milyen csúnyán elbánt velünk a történelem ... felemelő érzés volt? ... nem.

A tévében volt három magyar adó TV1, TV2, Duna, és parabolán bejött még pár német nyelvű csatorna SAT1, RTL, PRO7. Bár nagyjából egy mukkot se tudtunk németül, de még így is annyival ütősebb volt a német műsorfelhozatal, hogy szinte mindig ezeket néztük ... nomeg ott voltak a dalszövegek, a számítógépes játékok, amikből meg angol nyelvtudás híjján nem fogtunk fel kb semmit, mégis faltuk őket két pofára ... Örültem neki, hogy milyen szép az édes anyanyelv? ... nem.

15 évesen úgy éreztem, hogy magyarnak lenni kifejezetten hátrány. Élénken élt bennem egy rendszerváltás korabeli emlék, amikor nagyapám magyarázott nekem egy felszálló utasszállító gépet mutatva: "Ha majd jó tanulsz, az egyetemről egyenesen Amerikába repülhetsz egy ilyen gépen."

---

Gimiben 4 évig volt padtársam egy arc. Apai ágról egy perui mesztic indián, anyai ágon meg székely. Ha ő nem lett volna, talán már rég nem lennék az országban ... az ő nézőpontja komolyan elgondolkodtatott, mert talán ő volt a bolygó egyetlen székely perui mesztic indiánja, de számára mégis az volt a meghatározó, hogy ő magyar. Az osztályban ő képviselte a nemzeti eszmét, amin ugyan olyan parázs viták mentek, mint isten létéről.

Emlékszem egy monológra, amit az egyik szélbalos osztálytársunk adott elő, amikor átszállították a koronát a parlamentbe "Tudod mi ez? Mikor este majd mindenkit kizavarnak Orbán a fejére rakja azt a bohócsipkát, nézegeti magát vele a tükörben ... hmmm király vagyok" ... mondhatom nem aratott osztatlan sikert ez az előadás.

Kezdetben azon a véleményen voltam, hogy a nemzetek egymással felcserélhetőek, éppúgy lehetnék mondjuk francia mint magyar. "Miért, francia vagy?" ... "Nem de akár lehettem volna az is" ... "De nem vagy az" ... és tény ... a mesztic-székely e gondolatmenetén nem találtam fogást, egyszerű volt és lényegretörő. Azóta magam is ezt alkalmazom, ha valaki azzal jön elő, hogy számára semmit nem jelent az, hogy ő magyar ... meg különben is nincs is olyan, hogy magyar, mert ezerféle nép keveredik bennünk ... "Mert mi vagy? Kínai, Japán, Francia, Skót, Belga, Svéd ... ? Feltehetem kérdésként a világ összes nemzetét, de csak egyre fogsz igennel válaszolni, arra hogy magyar vagy." ... "Ennyi erővel bárki vallhatja magát magyarnak, meg bármi másnak, ezért ez nem jelent semmit" ... "6 milliárdból legfeljebb 15 millió fogja magát őszintén magyarnak vallani, ez mindenképp jelent valamit."

Egyik irodalom órán megkérte a tanár az osztályt, tegye fel a kezét, akinek márkás cipője van ... ha a harminc valahány fős osztályból feltették öten a kezüket, akkor talán még sokat is mondtam.

Azt nem tudom a többiek honnan szerezték cipőiket, de én alacsony termetem ellenére akkor már évek óta vékony talpú deszkás cipőkben jártam (katt) ... és járok máig is, mert az ilyen cipőt nem kell bekötni, simán belelépek ha fel-, és lerúgom magamról ha leveszem ... márkátlan deszkás cipőket meg ha akartam se tudtam volna szerezni.

Tehát ezzel be is kerültem az osztály burzsuj kisebbségbe, ami akkor arcon csapó felismerés volt, mivel anyu otthon mélyen ható szegénységtudatot nevelt belém gyakori és végtelennek tűnő monológjaival, aminek központi eleme mindig az volt, hogy mennyire nincs pénzünk.

Amúgy meg nem volt igaz, hogy az agyasok nagy része csóró lett volna. Tudtommal egyikük se jött mélyszegénységből, csak az igényeik voltak különösek. Általános iskolában a többségük visszahúzódó eminens csodabogár volt, nem foglalkoztatták őket a felszínes lakossági normák, így nem is volt fontos nekik, hogy menő cuccokban járjanak.

---

Gimis punkként nagy rajongója voltam a Rózsaszín Pitbull tánczenekar perverz nihil idiótizmusának (FIGYELEM a szöveg irodalmi igényességű : katt !) ... akkoriban nálam ez volt a csúcs ... imádtam hemperegni a mocsokban, agyatlan mód vedelni, és röhögni mindenen ... de a gimis haverok egy része ekkor kezdett belemászni a legcsúnyább izmusokba ... teli torokból üvöltötték a hétköznaPI CSAlódások örökzöld slágerét "Éljen a kommunista néphatalom" (katt) ... punk volt ez is, de ezt az oldalát utáltam a dolognak ... az életformám akkoriban nem volt szoros összefüggésben az eszmékkel, amikben hittem.

Az agyasok közt kimeríthetetlen vitalap volt, hogy mi a járható út, a szocializmus vagy a kapitalizmus. A kapitalizmust én képviseltem. 16 évesen hittem, hogy a nyugati életforma az etalon, a szabad verseny, a szabad vállalkozás, a lakás és autóhitel ...

- Hülye vagy? hitel? hogy mások gazdagodjanak meg rajtad?
- Miért ne? A boltos nem lesz gazdagabb ha veszel nála egy kiflit?
- A boltos lehet, de az eladó éhbérér gürizik.
- Neki azért van munkája mert én kiflit veszek a boltban ...

Az ultimate érv a szocializmus mellett, hogy a tőkések kizsákmányolják a munkásokat, és ez eleve igazságtalan. A tőkés eladja a cuccait, ezzel szerez egy valag pénzt, ennek egy részéből kifizeti a munkásait, a többit meg lenyúlja magának ... de én feltettem egy kérdést: Kik veszik meg a tőkés cuccait, amiből lenyúlhatja magának a profitot? Honnan jön a pénz? ... elkezdett pörögni bennem ez a gondolat ... ha a munkások nem kapnak annyi pénzt, mint amennyit értéket termeltek, akkor kik veszik meg az összes megtermelt cuccot? ... csak pörgött és pörgött tovább a gondolat, de nem tudtam megragadni ... a pénz végtelen ciklusokban keringett ... Hol van a profit, honnan van rá a pénz? ... Olyan érzésem támadt, amit legjobban talán Matthew McConaughey szemléltet a Wall Street farkasaiban, amikor Leonardo DiCaprionak magyarázza mit is művelnek a profi brókerek (katt 1:35-2:05) ... úgy érzetem a háttérben valami óriási átverés zajlik.

... később rátaláltam a megoldásra. A hiba az elképzelésben ott volt, hogy a gazdaságot zárt, fix méretű rendszernek tekintettem, amiben bármiféle nyereség csak valaki más veszteségéből jöhet létre ... de a valóság nem ilyen ... a valóságban a profitot a rendszer növekedése fedezi ... wow ... 17 évesen először láttam meg egy nagy komplexitású rendszer modelljét, és a látvány szédítő volt ... olyan kérdésekre kaptam válaszokat, amiket eredetileg fel se tettem (már megint):

• Miért tört ki az 1. világháború? Mert akkoriban a gyarmati terjeszkedés fedezte a növekedést, de a meghódítható világ vészesen kezdett elfogyni. 
• Mit okozta a 1930-as világválságot? A gyarmati növekedés lehetőségei kimerültek, a belső piacok meg nem tudták felszívni a megtermelt árukat ... Mi volt a megoldás? A hitel ... adjunk hitelt az embereknek, hogy fel tudják vásárolni a termelt javakat ... Node miből fizetik vissza? A jövő növekedésében rejlő többletből ... óriási trükk ... a gazdaságok már nem csak térben terjedjenek ki tovább, hanem időben is.

A tőkések kizsákmányolják a munkásokat? ... Ugyan már ... ez a történet ennél sokkal mélyebb ... nem tudtam többé ugyan úgy gondolni a pénzre mint azelőtt.

Vidéken megszoktam, hogy a hétköznapok problémái pofon formájában csattannak a képembe ... de a gimi egészen más közeg volt, hirtelen az ország válogatott legpengébb agyai közé kerültem... nem mondanám, hogy egyszerű volt a váltás, de egy év alatt nagyjából sikerült feltalálnom magam ebben az új közegben.

Itt az élet problémái már nem megalázó verések voltak, hanem intellektuális kihívások. Ilyen kihívás volt, útkeresésem a vallás és az ateizmus között, de a társadalmi világképem is itt kezdett eszmeibb formát ölteni.

A kamaszok társadalomképét az a divatirányzat vagy szubkultúra határozza meg legerősebben, amibe épp valami oknál fogva beleélik magukat ... így volt ez a telepen, és így volt ez az agyasok között is ... a különbség a felhozatalban volt. A gimiben nem voltak se bőgatyások se bomberesek, itt vagy semmilyen voltál, anyuci kedvenc droidja, vagy beálltál a punk-rock-metál vonulatok valamelyikébe, mert a lázadó kő arcok így tettek.

---

Míg a telepi irányzatokat a rasszista meghatározottság mozgatta, addig a gimis mozgalmak inkább a társadalmi igazságosság kérdése körül pörögtek ... a haverok között igen népszerű volt a hétköznaPI CSAlódások nevű szélső baloldali punk együttes (katt).

Valahol vicces volt az a jelent, amikor a 40 kiló vasággyal haveromba az Abdai Punk Fesztiválon (katt) belekötött egy matarészeg ótvarmocskos 40-esnek kinéző tarajos punk fószer, mert zsír új és tiszta hétköznaPI CSAlódásos póló volt rajta (katt). "Húzzá haza anyucihoz te burzsuj hülyegyerek!" ... a haver el se hitte, hogy valaki belekötött, aztán fellökte ... teljesen fel volt háborodva, hogy ilyen van ... (aki egy aranykalitkából a mocsokba ugrik, azt érheti pár kellemetlen meglepetés).

A punk stílus ideológiai színtéren elég tág teret fed le ... én első sorban nihilista antikultúra jellegét csíptem a dolognak, mint lázadás az akkori mainstream diszkókultúrával szemben, ami az én szemeben egy felszínes szarság volt, ami csak arról szólt, hogy mennyire vagy kigyúrva és mennyi márkás cuccot tudsz magadra aggatni, hogy megmutasd, hogy te mekkora menő arc van ... gyááááá ... csóró felszínes suttyók lopnak csalnak hazudnak, hogy vegyenek egy 30 rongyos Buffalo cipőt (katt), ami hogy nézett már ki ??!! ... de szerintük ez volt az igényesség netovábbja ... nekik ! ... Én inkább ittam a kannás bort a punkokkal és élveztem, hogy szarhatok rá minderre ... és amikor a Freeport előtt egy betonbunker tetején megkérdezte az egyik forma, hogy mit keresek ünneplő ruhában (fehér ing, fekete gatya, deszkás cipő) egy punkkoncerten egy kanna borral? ... "Mert egy punk azért punk, mert nem akar megfelelni a társadalomnak, görbe tükör a felszínes kispolgárnak, és élvezi, ahogy azok megpukkadnak tőle ... én meg olyan punk vagyok, hogy még a punkokat is pukkasztom ... de szarjál rá, igyál!"

A 90-es évek közepén gyorsult fel a hadsereg leépítése ... de ekkor már nem számítottak apám politikai hátrányosságai, így ahelyett hogy leszerelték volna, el tudta intézni, hogy Pestre vezényeljék ... 13 éves voltam ekkor.

Vidéki suhanc fejemben igen bizarr kép élt a fővárosról, köszönhetően a telepre beszivárgott szubkultúrák katyvaszának. A telepi felfogást mind két oldalon alapvetően a rasszizmushoz való hozzáállás határozta meg, pedig ennek ott nem is volt igazi tétje. A telepen nem volt jelen az etnikum ... ellenben Pesten, ahova költözni készültünk, ott tudtuk, hogy jelen lesz.

Megpróbáltam elképzelni mi vár rám a nagyvárosban. A rasszista felfogás eléggé rémisztő képet vetített elő, de a bőgatyás világkép se volt sokkal biztatóbb. A HIP HOP se beszélt másról, mint a kisebbséget körülvevő bűnözésről és mocsokról, annyi különbséggel, hogy a RAPperek ezt megpróbálták valahogy menőnek beállítani.

---

Vidékiként nem is tudtam magamról, hogy tájszólásom van. Hiába voltam kisvárosi, nem tanyasi, a pesti fülek mégis hallották, hogy lóg a számból a kapanyél rendesen ... de két év se kellett hozzá, és már ki is kopott a beszédemből a vidéki íz.

Ez gondolkoztatott el. Ha az én tájszólásom ilyen könnyen feloldódott - pedig nem vagyok egy nyelvzseni - akkor a cigányok körében Pest kellős közepén, hogy a fenébe marad fenn ez a legeldugottabb tanyavilágot megszégyenítően rút dialektus?

"Ááájjj meg téstvíírem ... dikk ... hállod? ... mennyí áz idő? ... és á cígárettád ? ... hállod ... aggyá má iggyet! "

Arra tippeltem, hogy ezek a cigók hiába születtek a város közepén, alig beszélnek másféle emberrel, ezért nem veszik fel spontán a pesti nyelvjárást ... Tény, hogy kevés közös témánk volt velük, és ha mégis kialakult egy beszélgetés, azt próbáltuk mihamarabb lezárni ... akár fél doboz cigi árán is, mert tartottunk tőle, hogy egy hosszabb diskurzus ennél csak drágább lenne.

Ez a felismerés oldotta fel nálam a rasszizmus klasszikus dilemmáját. Nem lógott ki tovább a lóláb, hogy vannak becsületes munkából élő romák is ... mert azok a romák normálisan beszélnek ... Akik nap mint nap munkába járnak, munkájukban szóba elegyednek mindenféle emberrel, azokra akaratlanul is ráragad a többség dialektusa (katt) ... Eztán már csak azoktól a formáktól féltem, akik cigányosan beszéltek a város közepén, de tőlük nagyon.

Így jutottam el 16 éves koromra oda, hogy a rasszizmus számomra már nem volt tovább téma. Más társadalmi kérdések kezdtek foglalkoztatni, ennél mélyebbek és bonyolultabbak.

Az ország egy elvont dolog. Gyerek ésszel nem is fogtam fel belőle sokat. Az első emlék, ami eszembe jut, amikor az óvónéni a földgömböt mutogatva magyarázza: "Ez a Szovjetúnió, és ez a légypiszok mellette itt, ez Magyarország" ... tehát viszonylag hamar elkezdődött az ideológiai nevelésünk, hogy tudjuk hol van a helyünk a nagyvilágban. Ezen kívül emlékszem milyen lelkesen rajzoltunk csatahajót valami ünnepségre, ahol külön felhívták a figyelmemet, hogy ez egy szovjet hajó, tehát ne magyar zászlót rajzoljak a hátuljára.

Nagy nemzeti ünnepünk márc 15.-e ... Az iskolai megemlékezésekből átjött, hogy Petőfi Sándor a nép hőse, aki elszavalta a nemzeti dalt. Háborúztunk az elnyomók ellen, majd a végén csúnyán megaláztak minket. A vereség rész egy ünnepségből se maradhatott ki ... sőt pár évig még okt.6.-án is tartott az iskola megemlékezést a 13 aradi vértanú halálának szentelve ... Az volt csak igazán felemelő, amikor 13 diák letérdel, miközben felolvasnak 13 nevet ... az egyik műsorban én is kaptam egy szerepet: Aulich Lajos, kötél általi halál.

Okt.23.-át általánosban szerintem nem is ünnepeltük ... legalább is iskolai megemlékezés egy se rémlik ... bár van egy homályos emlékem még elsős koromból, egy előre nem tervezett gyűlés a tornateremben, ahol az iskolaigazgató valami nagyon fontos és váratlannak tűnő dologról beszélt, amiből nem értettem semmit ... talán ez lehetett a rendszerváltás.

De a legerősebb ország dolgaihoz kötődő gyerekkori emlékem, amikor megszakították a Disney családi mozidélutánban a Kacsameséket (katt!) ... utána szomorú zene ment percekig, de a mesét nem folytatták ... ha meg akartak ríkatni több százezer gyereket, hát sikerült nekik ... sose fogjuk elfelejteni Antal József halálát.

Ilyen alapélmények után gondolom nem meglepő, hogy az országot nem tartottam túl menő dolognak, amihez felemelő, jó érzés lett volna tartozni.

---

A 90-es években kezdtek divatossá válni az addig csak marginális csoportokban terjedő szubkultúrák. A telepen alapvetően két irányzat jelent meg: A bomberdzsekisek, és a bőgatyások. A bomberesek mifelénk Bonanza Banzájt és Depeche Mode-ot hallgattak, a bőgatyások RAPet ... Kamaszkorom kezdeti identitás kereséséhez ez volt a választék.

Geszti Péter RAPülők együttese a maga színes vibrálásával az én szememben sokkal menőbb volt, mint Ákos Bonanza Banzájának feketébe öltözött borongós világa ... de az igazi bőgatyások nem Geszti szóvirágait hallgatták. Az bohóckodás volt nem RAP. Ellenben Coolio, 2PAC, BIG, Fugiees ... az originál amerikai fekete genszter RAP, az menő volt.

Az Animal Cannibals együttes nyomta először magyarul úgy a gettó RAPet, amiről azt mondtuk, hogy ez igen ... mi bőgatyások meg ezt a Yozsefváros (katt!) életérzést kezdtük el majmolni ... eljátszottuk, hogy a lakótelepünk egy gettó ... de mikor rákérdeztem, hogy mi a fenét is jelet az, hogy gettó, rájöttünk, hogy egyikünk se tudja ... ki kellett néznünk az idegen szavak szótárából (internetről akkor még nem is hallottunk) ...

Mindkét divatirányhoz járt egy ideológiai máz. A bőgatyás harcos antirasszista, aki a bőrszínnel együtt elfogadja a gettó törvényeit, vagyis a törvényenkívüliséget. A bomberdzseki + acélbetétes bakancs akkoriban a skinhead szubkultúra egyenviselete volt ... bár a telepi bomberesek nem voltak azok a bigott nácik, de többségükben még ha nem is ultrák, de keményen Fradi drukker voltak, így nem állt tőlük távol a széljobbos ideológia. 

---

Baseball sapka, tüsi, majdnem kopasz haj, bal fülben aranykarika, bomberdzseki, bőgatya, és deszkás cipő ... így néztem ki, amikor a gimis felvételimet írtam Pesten ... ez gyakorlatilag a lakótelepünkön akkoriban előforduló divatirányzatoknak teljes katyvasza volt.

Addigra beláttam, hogy a ganxta RAP által ábrázolt világnak nem sok köze van ahhoz a valósághoz, ami akkor körülvett ... és a harcos antirasszizmus sem vezetett sok jóra, de legalább sikerült párszor összeveretnem magam a bomberesekkel ... ennek ellenére a cigányok se lettek velem kedvesebbek ... azzal a pár romával, akik a telepen laktak (pl a szembe szomszédunk), sose volt gond. Egy roma katonatiszt nem az a roma, akitől bárkinek félteni kellett volna a gyerekeit, de a város elputrisodott déli részére bőgatyába se mertünk bemenni.

Az univerzumról és önmagamról alkotott gyerekkori vallásos világképemnek 17 éves koromban Occam borotvája vetett véget, hogy átadja a helyet egy ateista világfelfogásnak. Ehhez hasonló történet, ahogy a fiatal korom társadalomképét 25 éves korom környékén lassan felváltja egy a fogolydilemmából kiinduló elképzelés ... de ahhoz, hogy teljes legyen ez a történet, vissza kell fordulnom a kezdetek felé. Megkísérlem összefoglalni kezdetben milyen élmények mentén fejlődött a társadalomról alkotott elképzelésem ... Előre szólók, nem lesz szép sztori.

---

Apám a fővárosban nőtt fel, anyám egy dunántúli parasztcsaládból származik, de egyikük se folytatta szüleik életformáját. Apám a hippikorszak hevében egy furcsa ötlettől vezérelve hivatásos katonának állt, míg anyu 14 éves korában gyakorlatilag megszökött otthonról alkoholista mostohaapja elöl.

Szüleim a fővárosban jöttek össze ... esküvőjük meg anyám szülőfalujában volt ... képzelem mekkorát nézett a falu népe apám rokonságán, de főleg a hippi haverjain, hogy mit keres itt ez a jó pesti népség.

Apám nem volt az a megbízható jó kommunista féle forma, ezért a Magyar Néphadsereg a fővárostól olyan messzire küldte szolgálni a hazát amennyire lehetett. Így került a család vidékre. Ebben az alapfelállásban születtünk meg a bátyám meg én.

6 éves koromra már kétszer költöztünk egyik vidéki városból a másikba, ahova aput éppen átvezényelték ... a harmadik otthonunk egy katonai lakótelepen volt a város szélén. A társadalmi létezés alapélményeit itt szedtem fel magamra.

---

Bár akkor és ott nem gondoltam volna, de egy katonai lakótelep kultúrövezetnek számított. A hivatásos katonák felsőfokú végzettsége jó szűrőnek bizonyult ... annyira, hogy 6-7 éves koromban felügyelet nélkül szabadon mászkálhattam házak közti játszótereken ... a telep vigyázott rám ... de a város túlsó oldala egy másik világ volt. Amikor nagybátyáméknál voltunk látogatóban, lementem az ottani játszótérre, ahol három nagyobb gyerek belém kötött, majd félholtra vert ... két srác szedett össze, és vitt fel a nagybátyámékhoz ... alig tudták rólam lehámozni a pulóverem, mert ahogy mondták, a saját vérembe voltam fagyva.

---

Talán általános másodikban történt, hogy egy gyerek lecigányozta az egyik osztálytársunkat ... erre az egyik tanár tartott egy kisebb prédikációt, hogy ez mennyire nem volt szép dolog, mert a sértett szülei dolgos emberek; az apja katonatiszt, az anyja meg takarítónő az iskolában, tehát ők nem cigányok ... másnap folytatódott a cirkusz, mert az apja bejött az iskolába kioktatni a tanárt, hogy márpedig ők cigányok, de nem olyanok ...

Mindezt végig néztem úgy, hogy fogalmam nem volt arról, mint jelent az, hogy valaki cigány ... otthon megkérdeztem aput. A válasz tömören: - Emlékszel arra a három gyerekre akik összevertek a nagybátyádéknál? ... Ők cigányok.

Ezt sem megerősíteni se cáfolni nem tudtam ... se akkor, se később ... nem tudom felidézni, hogy tényleg cigány volt e az a három srác. A bőrszín egy olyan részlet, ami 7 évesen nekem nem jelentett semmit, ezért nem is figyeltem, és nem emlékeszem rá fehérek voltak e vagy sem ( South Park, s04e08 click ).

Pár évvel később már volt szemem a faji megkülönböztetéshez, amikor egy erdő széli majálison összevert egy értelmi fogyatékosnak kinéző cigánygyerek ... kiderült, hogy egy vándor sátras cigánycsalád kölke volt, aki aznap több gyereket is összevert, mert előző nap egy fehér gyerek fejbe rúgta egy focilabdával.