Oviban délutáni alvás helyett sokszor csak bambultam. Egyszer annyira sikerült bebambulnom, hogy nyitott szemmel kezdtem álmodni. Egy játékvasút zakatolt a plafonon a négyzet alakú neonlámpatestek között, miközben a terem ablakain túl fákat láttam elsuhanni, mintha az egész óvodaterem egy vasúti kocsi lenne ...
Ez annyira tetszett, hogy próbálkoztam vele többször is, hátha rámjön még egyszer nyitott szemmel az álom ... de soha többé nem sikerült, se direkt, se véletlenül ... mégsem volt hasztalan a kísérletezgetés, mert felfedeztem, hogy ha akarok, tudok kettőt látni bármiből. Sőt ami még viccesebb, a fali szekrény két fogantyújából tudtam hármat is látni, négyet is.
Emlékszem hogy felvillanyozott, mikor rájöttem, hogy miért lehetséges ez. Azért, mert két szemem van ... Oké, nem nagy szám, de akkor is ... 6 éves voltam, és megoldottam egy ilyen rejtélyt magamtól.
Legközelebb egy hasonló talányra 9 évesen a napköziben találtam rá a Sicc 30. oldalán.
Hány kocka van a képen? ... 7 ... Fejjel lefele? ... Úgy meg 6 ... Hátőőő, hogyis van ez?!
Később már fejre se kellett állítanom, elég volt egyet pislantanom, hogy váltson a kép ... de most mi van? Mitől változik itt bármi? A KÉP NEM VÁLTOZHAT MEG !!!444!! ... Elég rendesen felhúzott a probléma. Mintha egy bűvésztrükköt néznék ... csak itt nincs bűvész, akire átháríthatnám a szemfényvesztést.
Pár nappal később leesett a titok nyitja. Attól függ mennyi kockát látunk, hogy a fekete részt a kocka aljának vagy a tetejének tekintjük.
Ma már sejtem, miért volt számomra ez a feladvány annyira kiakasztó. Mert szembe ment azzal megérzéssel, hogy a külső világ dolgait objektíven látjuk. Objektíven, tehát az hogy mit látunk, csak attól függ, hogy mit nézünk. De ebben az esetben azzal kell szembesülnünk, hogy amit nézünk az biztosan nem változik, de hogy minek látjuk az igen. Tehát ami ebben az esetben változhat, az nem lehet más, csak mi magunk.
