1998-ban a gimiben találkoztam először testközelből az internettel. Az első site amit megpróbáltam megnyitni a yahoo.com volt. A frissiben bekötött sulinet egy rézkábeles ISDN kapcsolaton jött be a terembe. Ennek papíron 64 kb/s volt a sávszélessége, és ezt osztották le 20 gépre ... így 3 kb/sec-re lehetett volna számítani gépenként, de a Netscape böngésző szerint 8 byte/sec-al csordogált lefele a yahoo.com ... nem kiló, nem mega, hanem simán byte! ... Nagyjából 15 perc alatt állt fel az oldal, de kivártam ... el voltam ájulva a gondolattól, hogy ezek a bitek az USÁból döcögnek ide hozzám. Az atlanti óceánon túlról!
Addig a nagy távolságokat a posta meg a telefon hidalta át. Természetes volt, hogy egy csomag feladása külföldre, vagy egy nemzetközi hívás kezdeményezése jóval drágább, mint ugyan ez belföldön ... Ellenben az interneten nem számított, hogy a világ milyen távoli zugával cserélgetem a bitek csomagjait, a percdíj nem volt több, mint egy helyi hívás. Ez akkor annyira új volt, hogy anyám el se hitte ... pedig nem kellett más a számítógépünkhöz, csak egy modem. Este 6-kor kihúztam a vezetékes telefonunkból a drótot, belenyomtam a modembe, klikkeltem a csatlakozás gombra, a modem dalra fakadt (katt!), én meg fohászkodtam, hogy a freestart.hu ingyenes netszolgáltató beengedjen, mert ha benn voltam, onnantól enyém volt a világ.
---
Az ezredforduló technológiai őrülete a chat volt. A nyilvános chatszobákban arc és felelősség nélkül a legótvarabb suttyóság tört elő az emberekből. Aki nem perverz pedofilt, az kíváncsi pajkos kislányt játszott ... egy ideig mindenki Apollinaire-nek érezte magát, aki a századelőn puszta kíváncsiságból félretette minden civilizációs gátlását és megírta a 11 ezer vessző című elmebetegséget (katt!).
Jelentősen más hangulat uralkodott az IRC-n (katt!). Itt lehetett találni több éves múltra visszatekintő chatszobákat, ahol a rendszeresen visszatérő látogatókból összeszokott, jól működő társaságok alakultak ki ... gyorsan rá is függtem egy ilyen szobára, ahol hajnalig tartó dumapartik mentek. Ökörködés, viccek, linkek megosztása ... tényleg jó buli volt ... amikor csak tehettem ezen lógtam, mert aki itt kimaradt, lemaradt ... én meg nem akartam egy jó poénból se kimaradni.
A chatkorszaknak az azonnali üzenetküldő progik vetettek véget. Először az ICQ, majd az MSN. Ekkoriban kezdtek tömegesen felcsatlakozni barátaink az internetre. Azelőtt a chatszobákban főleg idegenek beszélgettek egymással. Míg az MSN messengerem kapcsolati listáján már csak olyanok szerepeltek, akiket személyesen ismertem, vagy meg szerettem volna ismerni. A chatszobák véletlenszerű emberkínálata helyett elkezdtünk célzottan gyűjteni a kapcsolatokat.
---
Az interneten alapvetően írásban kommunikálunk, de mégsem írásosság ez, inkább hasonlít a szóbeli kommunikációra. A valódi netes írásosság (hírek, cikkek) kezdetben azoknak a kiváltsága volt, akik komoly technikai háttérrel rendelkező webportáloknak dolgoztak ... ezen igyekezett változtatni a web 2.0, ami a 2000-es évek legnagyobb buzzwordje (click!)
És a világ nekiállt blogolni ... bárki írhatott, amit csak akart, és azt bárki bárhonnan bármikor elolvashatta. 2003 és 2006 között én is rendszeresen posztolgattam legvadabb egyetemi éveim mozzanatait a lokko.freeblog.hu-n. Beszámoltam bulikról, csajokról, lefotóztam és kiposztoltam, ha sikerült valami ehetőt főznöm, vagy ha vettem valami új király cuccot ... mindezt a blogolás hagyományait követve álnéven, de az ismerősöknek mégis lelkesen küldözgettem MSN-en, ha megjelent egy új post a blogomon.
