Keresztül kasul bejártam az elme belső világát, de nem sikerült odabent megtalálni a választ, miben különbözünk az állatoktól, mi határozza meg emberi létünket ... ha odabent már nem lesz válasz, akkor itt az ideje kint körülnézni.

Míg az elme belső rejtélyei foglalkoztattak, próbáltam csak arra koncentrálni, ami a fejünkben zajlik ... a külvilágot csupán ingerforrásnak tekintettem, ami jutalmazza vagy bünteti reakcióinkat. Nem vettem számításba egy lényeges tényezőt, hogy a külvilág tele van emberekkel ... Mert gondolj bele! Mi lenne, ha rajtam kívül nem létezne a világon senki?

Milyen lehet egy ember, aki sose találkozott más emberrel? Tegyük fel, hogy valahogy sikerül egyedül túlélnie a vadvilágban. Vajon milyen fejlettségi szintre juthat el egy ember saját kútfőből? Készítene fegyvereket a vadászathoz? Esetleg megtanulhat magának élelmet termelni?

Az emberiség történelme minden bevezető előzetes nélkül a kőkorszakkal indult. Bár egy átlagos ősembernek nem magától kellett feltalálnia a fa és kőeszközöket ... ez a tudás apáról fiúra szállt ... de ettől még hihető, hogy egy magányos ember saját intelligenciája révén képes legyen kiismerni a kövek és botok célszerű használatát (erre egy csimpánz is képes) ... de hogy élelmet is termeljen magának ... vagyis egyedül meglépje azt, ami az emberiségnek tízezer évnyi fejlődés után sikerült? ... az nagyon valószínűtlen.

Tehát a mi Mauglink valahogy úgy nézne ki, mint egy korai ősember, kezdetleges fa és kőeszközökkel. De mi lehet ennek az embernek a fejében? Vajon tud beszélni? ... őőő ... Kitől tanult volna meg? ... Talán kifejleszthetne magának egy nyelvet? ... neeem ... a nyelv alapvetően interakcióban fejlődik ... így nyelv hiányában milyen lehet a gondolkodása?

Számunkra természetes, hogy gondolatainkat, belső képzelgéseinket képesek vagyunk szavakba önteni ... sőt gyakori, hogy gondolataink azonnal szavakban formálódnak meg ... Maugli ezt beszélt nyelv nélkül sose tapasztalhatná meg.

---

Ha lehetséges valahol határt húzni ember és állat között, akkor azt itt kell keresni. A képesség, hogy szavakká formáljuk és egymás közt megosztjuk gondolatainkat ... ez az ember diadala az állatvilág felett.

Ami ebből az igazán fontos tanulság, hogy az emberré válás nem az egyéni intelligencia diadala. Az embert egy olyan képesség kifejlesztése emelte ki az állatvilágból, ami csakis közösségben működőképes ... az emberi elme csak emberi közösségben válhat valóban emberivé.