Volt egy vitám egy programozó arccal, aki azt állította, hogy az újszülöttek fejjel lefele látnak ... én meg azt kérdeztem, hogy mihez képest látnak fejjel lefele? ... - hát mihez? a szemükhöz képest. ... - az oké, hogy a látott kép fejjel lefele vetül a retinára, de az agy honnan a francból tudná, hogy a látóidegen beeső ingerületek a retina melyik részéről érkeznek? ... a 3D grafika programozásban jártas kolléga személetmódjától távol állt az a meglátás, hogy az agyban nincsenek pixelek, nincs a fejünkben egy monitor, ami újra képpé alakítaná a szemtől érkező jeleket ...
De akkor mit is művel az agy a beérkező ingerületekkel? ... Felismeri, értelmezi, képzeteket társít hozzájuk, memorizálja őket, reagál rájuk ... az ingerület odabent egy rendkívül komplex folyamatot indít be, amit mi a valóság megtapasztalásaként élünk meg ... egy szóban összefoglalva, az agy az ingerületet megéli.
---
Egészen eddig alulról közelítettem ehhez a témához. Az intelligencia elvi definíciójától, a viselkedés evolúción át eljutottam a neurális hálózatokig ... de ezen a ponton sokáig megrekedtem ... nem sikerült összekötnöm a neurális hálózatokról szerzett ismereteimet azzal, amit a hétköznapi életben emberi lényként tapasztalok ... pedig ez a probléma motivált a kezdetektől: Megérteni hogyan működik nagyban az idegsejtek hálózata, az agy hogyan dolgozza fel a külvilágból érkező ingereket, hogyan hozza létre a tudatot, és azt a belső világot, amin keresztül megéljük létezésünket.
---
Mikor a FraktART progiban először tologattam az egyenletek paraméterit beállító csúszkákat, eszembe se jutott, hogy ezzel a belső világ mélyebb megértéséhez szerzek elengedhetetlen tapasztalatokat. Láttam ahogy megformálódnak a fraktálok, láttam hogyan élesedik ki a képük elnagyolt ponthalmazokból. Láttam hogyan változik a formájuk a paraméterek állítgatásával, hogy alakulnak ki strukturált mégis szürreális formák a semmiből, majd hogyan öltenek ismerős alakzatokat, azután meg átalakultak egészen mássá.
Ez akkor még csak egy izgalmas és igen szép játék volt ez matekkal ... de igazán érdekessé akkor vált ez a tapasztalat, mikor felettem magamnak a kérdést; Ha neurális hálózatokat tennék a rekurzív egyenletek helyére, abból milyen fraktálok jönnének ki? ... ekkor csapott fejbe a felismerés, hogy WOW, talán most rátaláltam egy szemléletmódra, amivel kezelhetővé válthat a nagy talány; A neurális hálózatok miképp hozhatnak létre egy annyira komplex valamit, mint az emberi elme?
Mit tudnak a fraktálok:
- Tetszőleges formát ölthetnek
- Egyenleteik módosításaira sokféleképp reagálhatnak
- hirtelen átalakulhat valami egészen más formává
- alakján kisebb módosulások jönnek létre
- formája gyakorlatilag nem módosul
- Gyakran tartalmaznak önhasonló, ismétlődő mintákat
Eljátszottam a gondolattal. Mi van akkor ha az idegrendszer olyan fraktálmintákat fejleszt ki magában, melyek a külvilágból érkező ingerületekre hasonlítanak? ... nagy lépés volt ez abba az irányba, hogy megértsem végre mi is az a belső világ.
