Ez most egy turbó, tömör, lényegre törő, és többnyire felületes bejegyzés lesz ... mert ha itt belemennék minden részletbe, soha nem jutnánk a végére.
Az elme gyűjtőfogalom, részének tekintek mindent, aminek célja, hogy szabályozza, kontrollálja egy egyed viselkedését.
E definíció szerint már az egysejtű élőlények is rendelkezhetnek valamiféle elmével. Az érzékszervként funkcionáló sejtalkotók kémiai jeleket bocsájtanak ki, melyek befolyásolják a többi sejtalkotók működését.
A többsejtű szerveződésekkel megjelenik a szomszédos sejtek közti kémiai információ-továbbítás, sejtmembránon keresztül. Míg komplexebb szerveződéseknél már nem csak sejtről sejtre, hanem a keringési rendszerben is terjedhet vegyi információ. (megj: A növények elméje eddig a szintig jutott el az evolúcióban).
Az állatvilág törzsfejlődésének már nagyon korai szakaszában megjelennek az elektrokémiai elven működő gyors információáramlásra specializálódott sejtek, a neuronok. A neuronsejtek összekapcsolódásából létrejövő hálózatok képesek gyors és viszonylag komplex reakció és viselkedésformák kialakítására. Az idegrendszerbe "gyárilag" behuzalozott, vagyis a velünk született viselkedésformákat nevezzük reflexeknek.
Alapvető elv, hogy az elme evolúciójában előre haladva az új képességek nem leváltják az addig kifejlődött módszereket, hanem kibővítik azokat. A reflexek megjelenésével nem válik jelentéktelenné a kémiai infromáció-áramlás. A két módszer kiegészíti egymást. A neuronok közti jelátadás területén, a szinapszisokban az ingerület továbbítást befolyásolhatja különböző vegyi anyagok jelenléte, vagy azok hiánya. Ha egy adott ingerre többféle reflex-reakció is létezik egy adott egyedben, akkor idegrendszerre ható vegyi körülmények (információk) akár el is dönthetik, hogy melyik viselkedésforma valósul meg. Például ha egy állat éhes, akkor akár támadhat is, míg más esetben inkább menekülne - az éhség alapvetően kémiai információ (pl alacsony vércukorszint).
Fejlettebb idegrendszerrel rendelkező egyedek már saját életük során is képesek lehetnek új, nem velük született viselkedési formákat kialakítani, vagyis tanulni. Ennek legegyszerűbb formája a kondicionálás, mely során az előnyösnek bizonyult viselkedésformák megerősödnek, míg az előnytelenek eltűnnek. Ezt a folyamatot az egyed viselkedésére érkező válasz (feedback) szabályozza. A kellemes érzésként megélt válasz megerősíti az aktuális viselkedésformát, míg a kellemetlen gyengíti azt. (lásd: komfortelmélet) ... A válasz lehet kémiai inger, mint jóllakottság érzet, simogatás hatására felszabaduló endorfin, vagy nem megfelelő táplálékból felszabaduló méreganyagok, de lehet akár ártalmas fizikai hatásra megjelenő fájdalom inger.
A kondicionálással együtt megjelennek a feltételes reflexek. Erre jó példa Pavlov híres kísérlete, ahol a kutyák nyálelválasztó reflexe már a kajaosztást jelző csengőszóra is beindult. Az idegrendszer megtanulja az összefüggést a csengőszó és az ételosztás között. Az elme a jelenségek közt fennálló kapcsolatok felismerése révén válik képessé a világ bonyolultabb összefüggéseinek kiismerése.
A következő evolúciós szint a gondolkodás megjelenése. A kondicionálható elme már képes kiismerni, hogy miképp reagál tetteire a világ, így lesz képes elképzelni tetteinek következményeit ... de a gondolkodáshoz szükség van még valamiféle emlékezetre is, hogy az elképzelt lehetőségeket képes legyen egymással összehasonlítani. Ez a fajta emlékezés egy új képesség.
Az elme további evolúcióját a gondolkodás komplexitásának fejlődése határozza meg. Ez első sorban az emlékezet minőségének javulásával függ össze. Egy biztonságos fáról leugrás átgondolásához elég csak pár pillanatig léteznie az emlékeknek, de egy bonyolultabb döntés meghozásához, és végrehajtásához már elengedhetetlen, hogy létezzenek hosszabb távon fennmaradó emlékek.
Egy emlék rögzítése erőforrás igényes folyamat, az elme meg nem szereti pazarolni a rendelkezésre álló forrásokat. Az emlékek többsége egy másodpercig se létezik, nagy részük el se jut a tudatunkig, mégis hatnak a döntéseinkre. A következő nagy emlékpusztulás 10-20 másodpercben belül zajlik le ... ez a rövid távú memória, a komplex gondolkodás színtere ... Ami még ezután is fennmarad, az már a hosszú távú emlékezetben létezik tovább ...
Ezzel eljutottunk az emberi elméig? ... aligha ... hosszú távú emlékei egy kutyának is vannak ... hát még egy csimpánznak ... De akkor mi lenne az elme következő evolúciós szintje, ami már csak az emberre jellemző?
