Az univerzumról és önmagamról alkotott gyerekkori vallásos világképemnek 17 éves koromban Occam borotvája vetett véget, hogy átadja a helyet egy ateista világfelfogásnak. Ehhez hasonló történet, ahogy a fiatal korom társadalomképét 25 éves korom környékén lassan felváltja egy a fogolydilemmából kiinduló elképzelés ... de ahhoz, hogy teljes legyen ez a történet, vissza kell fordulnom a kezdetek felé. Megkísérlem összefoglalni kezdetben milyen élmények mentén fejlődött a társadalomról alkotott elképzelésem ... Előre szólók, nem lesz szép sztori.
---
Apám a fővárosban nőtt fel, anyám egy dunántúli parasztcsaládból származik, de egyikük se folytatta szüleik életformáját. Apám a hippikorszak hevében egy furcsa ötlettől vezérelve hivatásos katonának állt, míg anyu 14 éves korában gyakorlatilag megszökött otthonról alkoholista mostohaapja elöl.
Szüleim a fővárosban jöttek össze ... esküvőjük meg anyám szülőfalujában volt ... képzelem mekkorát nézett a falu népe apám rokonságán, de főleg a hippi haverjain, hogy mit keres itt ez a jó pesti népség.
Apám nem volt az a megbízható jó kommunista féle forma, ezért a Magyar Néphadsereg a fővárostól olyan messzire küldte szolgálni a hazát amennyire lehetett. Így került a család vidékre. Ebben az alapfelállásban születtünk meg a bátyám meg én.
6 éves koromra már kétszer költöztünk egyik vidéki városból a másikba, ahova aput éppen átvezényelték ... a harmadik otthonunk egy katonai lakótelepen volt a város szélén. A társadalmi létezés alapélményeit itt szedtem fel magamra.
---
Bár akkor és ott nem gondoltam volna, de egy katonai lakótelep kultúrövezetnek számított. A hivatásos katonák felsőfokú végzettsége jó szűrőnek bizonyult ... annyira, hogy 6-7 éves koromban felügyelet nélkül szabadon mászkálhattam házak közti játszótereken ... a telep vigyázott rám ... de a város túlsó oldala egy másik világ volt. Amikor nagybátyáméknál voltunk látogatóban, lementem az ottani játszótérre, ahol három nagyobb gyerek belém kötött, majd félholtra vert ... két srác szedett össze, és vitt fel a nagybátyámékhoz ... alig tudták rólam lehámozni a pulóverem, mert ahogy mondták, a saját vérembe voltam fagyva.
---
Talán általános másodikban történt, hogy egy gyerek lecigányozta az egyik osztálytársunkat ... erre az egyik tanár tartott egy kisebb prédikációt, hogy ez mennyire nem volt szép dolog, mert a sértett szülei dolgos emberek; az apja katonatiszt, az anyja meg takarítónő az iskolában, tehát ők nem cigányok ... másnap folytatódott a cirkusz, mert az apja bejött az iskolába kioktatni a tanárt, hogy márpedig ők cigányok, de nem olyanok ...
Mindezt végig néztem úgy, hogy fogalmam nem volt arról, mint jelent az, hogy valaki cigány ... otthon megkérdeztem aput. A válasz tömören: - Emlékszel arra a három gyerekre akik összevertek a nagybátyádéknál? ... Ők cigányok.
Ezt sem megerősíteni se cáfolni nem tudtam ... se akkor, se később ... nem tudom felidézni, hogy tényleg cigány volt e az a három srác. A bőrszín egy olyan részlet, ami 7 évesen nekem nem jelentett semmit, ezért nem is figyeltem, és nem emlékeszem rá fehérek voltak e vagy sem ( South Park, s04e08 click ).
Pár évvel később már volt szemem a faji megkülönböztetéshez, amikor egy erdő széli majálison összevert egy értelmi fogyatékosnak kinéző cigánygyerek ... kiderült, hogy egy vándor sátras cigánycsalád kölke volt, aki aznap több gyereket is összevert, mert előző nap egy fehér gyerek fejbe rúgta egy focilabdával.
