A gimi tavaszi szüneteiben rendszeresen összegyűltünk a hétvégi telkünkön az osztálytesókkal egy kiadós önpusztításra. Az egyik másnapos délelőtt az új szomszéd meglátta bennünk a potenciális munkaerőt, és felajánlott egy rekesz sört, ha kihordjuk a házából a felújításból fennmaradó sittet ... sörért bármit alapon bevállaltuk.
Volt a melóra három ember, két talicska, és egy csomó lapát. Elsőre úgy estünk neki, hogy hárman telelapátoltuk sittel a két talicskát, majd ketten kitoltuk és kiöntöttük ... közben tudatosult bennünk, hogy ez a meló jóval nagyobb lesz, mint elsőre ránézésre tűnt, lehet hogy ki se tartott volna a végéig az a rekesz sör, ha nem kezdjük el felokosítani a munkamódszerünket.
Úgy kalkuláltam, hogy amíg a két talicska kimegy, és visszajön, addig a harmadik tag csak lébecol. Ezért kiosztottuk egymás közt a szerepeket: két tag lapátol, a harmadik meg talicskázik ... amíg az egyik talicskát megrakják bent, addig a másik talicska jár kint egy kört, majd visszajön üresen, utána megy ki a teli ... etc
A matekból az jött ki, hogy a munkafolyamat felokosítása előtte egy kb 5 perces sittkihordási ciklusban legfeljebb 2 percig lébecolt valaki. Tehát a 3 ember szumma 5 x 3 = 15 munkapercéből 2 veszik el, vagyis kb 15% hatékonyság növekedés várható, ha megoldjuk, hogy senkinek se legyen holtideje ... ehhez képes érzésre a valós teljesítménynövekedés ennek a sokszorosa volt ... legalább másfélszeres, de akár kétszer gyorsabban is pörögött a meló az új módszerrel ... seperc alatt kipucoltuk a házat.
---
Pár évvel később hallottam először szinergia jelenségéről. A lényege, hogy megfelelő munkamegosztásban több ember együtt ugyan annyi idő alatt nagyobb mennyiségű munkát végezhet el, mint szumma külön külön. Ennek jelenségnek a tankönyvi esetét tapasztaltuk meg sittkihordás közben ... hárman nagyjából 3 óra alatt végeztünk az összes sittel, de ha egyedül estem volna neki, erősen kétlem, hogy meglett volna az egész meló 9 óra alatt.
De mitől működtünk együtt ennyire jól? ... A válasz valahol abban rejlik, hogy nem váltogattunk a szerepek között, nem váltottunk folyton a lapátról talicskára, talicskáról lapátra ... így sikerült belerázódni a szerepünkbe. A lapátosok egyre jobban ráéreztek, hogyan pörög jól a lapát, az egyik összehúzott egy kupacot, hátulról megtámasztotta, a másik meg fellapátolta ... a talicskás is egyre magabiztosabban pörgött a ház és a kinti sitthalom közt, még egy deszkát is lefektetett a kerti lépcsőre, amivel minden körben spórol magának 8 métert.
---
A fogolydilemma (katt!) egyik alappillére, hogy a kölcsönös együttműködés hozza szumma a legtöbb hasznot. Ez az állítás a fogolydilemma problémarendszerében axióma, vagyis nem következik semmiből, csak ki lett mondva, hogy így van és kész ... így lehetséges, hogy az egész fogolydilemmára épített kooperációs okoskodás nem szól semmiről, csak egy játék a matekkal, amit arra találtunk ki, hogy igazoljuk a kooperációnál nincs királyabb kapcsolat.
A szinergia az, ami hitelesíti a fogolydilemma kooperációra adott pontszámait. Vagyis, hogy a szereplők együttműködve szumma többet tudnak termelni, mint külön külön.
