Az iskola arra nevel, hogy régen minden jobb volt. Adyék idejében toppon volt az irodalom. Akkor még nem néztük a tévében ezt a sok szemetet. Beethowen idején a zene magaskultúra volt, nem részeg húrtépés, és mosógéptechnó mint manapság.
Mi jellemzi a jelent? Környezetszennyezés, válságok, kapzsiság, népbutítás... és mire számíthatunk, mi lesz 100 év múlva? ... Semmi ... addigra úgyis kiírtjuk magunkat, mert az emberiség sárkányfogvetemény, és megérett a pusztulásra.
Az iskola ezt az elképzelést nevelte belénk a múltról a jelenről és a jövőről ... egy merő pátosz és modorosság.
Így nézve nem fura, hogy a hanyatlás biztos tudatában miféle ideológiákra gerjedtek körülöttem az agyasok. A gimiből nem kellett a szomszédba átjárni egy adag radikalizmusért. Volt osztálytársam, aki a keményvonalas kommunizmusra gerjedt, egy másik tag meg a legnácibb eszmékért rajongott.
Közben én? ... Simán hülyének néztek, mikor azt állítottam, hogy itt és most éljük az emberiség aranykorát, és ezt annak a demokráciának és a globalizációnak köszönhetjük, amit annyira megvetnek.
Ez volt az én lázadásom. Míg mindenki panaszkodott, hogy milyen szar világ ez, amiben élük ... én az arcukba vágtam a nyilvánvalót, hogy a történelem során sose volt olyan jó dolgunk, mint most.
---
A radikalizmus lehetne akár fiatalkori sajátosság is, de az azóta eltel több mint tíz év tanulsága, hogy többségünk világszemlélete jelentősen nem finomodott az idő előrehaladtával, csak a kifejezésmódunk lett szalonképesebb ... (bár az interneten előforduló politikai eszmecserék minősége erre rácáfol)
Idővel rájöttem, hogy az emberek többsége úgy gondolkodik, hogy neki azért szar, mert mások lenyomják őket és rajtuk nyerészkednek.
Így a radikálisok:
Nekünk azért szar, mert a szemét kizsákmányolnak minket ... tehát pusztuljon az összes, vegyük el mindenüket, és ha mi diktálunk, akkor minden jó lesz.
A kommunisták helyettesítsék be az aláhúzott részt a tőkések szóval ... a nácik meg írják be, hogy zsidók, vagy a szomszédos népeket, vagy egyéb alsóbbrendűnek gondolt népcsoportot ... ízlés szerint ... a képlet ugyan az marad.
De nem kell elmenni a szélsőségekig.
Mérsékeltebb szellemiségű egyénekre is jellemző, hogy szüntelen darwini versengésnek fogják fel a világot ... csak ők egyéni szintre viszik le a harcot. Számukra az élet folyamatos küzdelem mindenkivel. Szerintük az van felül, aki mindenkit lenyom, mindenkin átgázol ... csak így lehet túlélni és előre jutni.
És ehhez képest hogyan látom én a világot?
Ülök és elmélkedem a metrón. Kivel versengek én itt? Láthatóan mindenki jól elvan; telefont bözget, olvas, vagy csak bambul maga elé ... egy anyuka beszélget a lányával ... senki nem tapos át senkin, senki nem akar a másik fölé kerülni ... és mi volt, amikor az előbb átjöttem gyalog a zebrán? Semmi különös. Az autóknak pirosra váltott a lámpa, megálltak, én meg átmentem ... senki nem akart elgázolni ... de még hátráltatni se ... Megfelelő szemmel nézve egészen más világot láthatsz magad körül.
Észreveszed mi van a lábad alatt? Hogy valakik aszfalt utat építettek, hogy ne kelljen a sárban csoszogni? Hogy valakik metrót építettek, hogy ne kelljen hazáig gyalogolni? ... Tudod kik építették ezt mind? ... Ismered őket? ... Ők se téged, de az biztos, hogy sokat könnyítettek a napjaidon. Durva lenne gyalog, térdig sárban járni melóba minden nap ... úgyhogy kössz nekik mindezért!
A többiek is megköszönhetnék! ... de eszükbe se jut ... észre se veszik ... úgy gondolják ez a természetes ... alap, ami jár nekik ... Majd nézd meg őket akkor, ha kimarad a metró, vagy ha felbontják a járdán az aszfaltot ... arra azonnal reagálnak ... szentségelnek, hogy ebben a szar országban mindig ez van ... mindig
