"Vedd el 10 gazdag ember minden vagyonát, és add oda 10 szegénynek! ... 10 év múlva tudod mi lesz? A szegény újra szegény lesz, a gazdag meg újra gazdag."
Már nem emlékszem hol hallottam először ezt az okoskodást, de később többször is elgondolkodtatott. Az állítás igazsága ebben a formában nyilván ellenőrizhetetlen, de érzésre mégis van benne valami.
Sikeres vállalkozók történetei gyakran arról szólnak, hogy vágnak bele egy üzletbe, hogyan buknak bele, majd hogy vágnak bele valami másba ... vagyis a gazdagoknál sem az van, hogy egyszer beleültek a tutiba, ami örökké szarja nekik a pénzt ... próbálkoznak, kockáztatnak, néha veszítenek, de hosszú távon szinte mindig nyernek ... sokat nyernek.
A másik oldalon ott vannak a lottónyertesek. Tipikus történet, hogy a szerencsés flótás nem tud mit kezdeni a rászakadt vagyonnal ... őrült költekezésbe kezd, ezzel együtt szétcsúszik körülötte a megszokott élete, elsüllyed a drogokban, és a végén, miután lenullázza magát, öngyilkos lesz, vagy szerencsétlenebb csóróvá züllik, mint valaha volt ... (katt!) ... tisztelet a kivételnek.
Mintha a szegény taszítaná, a gazdag meg vonzaná magához a pénzt.
Gyökeret vert fejembe a gondolat, hogy a gazdagság és szegénység nem egyszerűen pénzügyi állapot, nem az a lényeg mi van a zsebünkben, az számít igazán, ami a fejünkben van ... vagyis a gazdagság mentális állapot, amihez a vagyoni helyzetünk csak igazodik.
---
Első munkahelyem állásinterjúján hangzott el ez a beszélgetés:
- Első sorban mit vársz el egy munkahelytől?
- Hogy hasznos lehessek.
- Hasznos? Mit értesz ez alatt?
- Amiért fizetnek az valószínűleg hasznos ... ha a munkám hoz annyi pénzt, amiből jól meg tudnak fizetni, abból feltételezhetem, hogy hasznos vagyok.
Fél évvel később a főnököm felidézte ezt a beszélgetést, és szembesített vele, hogy mennyire naívnak gondolt akkor ... de valószínűleg most már látom, mennyire nincs összefüggés a pénz és a hasznosság között ...
Állami nagyberuházások vonzáskörzetében dolgoztuk, tehát nem tudtam nem észrevenni a pénzek mennyire értelmetlenül kószálnak ebben a rendszerben ... de mégsem adtam igazat a főnökúrnak ... nem én vagyok naív, hanem az cinikus, aki az állami mutyikörforgásból vezeti le a világot mozgató erőket ... mert indulj ki magadból! Te fizetnél bármiért, ami számodra haszontalan?
