Mikor az intelligencia mibenlétét firtattam, ahelyett, hogy a dolog minőségét vizsgáltam volna, inkább feltettem egy kérdést; Mi az a minimum, amit el lehet fogadni intelligenciának (katt) ? ... Kezdetben abban hitben voltam, hogy az intelligencia bonyolult, magas rendű dolog. De az derült ki, hogy egészen egyszerű rendszerek is képesek intelligens módon viselkedni (intelligens mosópor). Ez programozóként kapóra jött, mert így viszonylag egyszerű technikával is lehetséges volt lekódolni egy mesterséges intelligenciát futtató programot (katt) ... de az emberi elme működésének megértéséhez nem vitt olyan közel ez a megközelítés, mint azt eredetileg reméltem. A tudat titkát nem sikerült megfejteni az intelligencia természetét leíró matematikai elképzelésből. Szükség volt egy kerülőre, egy másik megközelítésre.
Legyen a tudat egy új, az intelligenciától független esszencia, majd firtassuk ugyan úgy, ahogy intelligenciával tettük. Tegyük fel a kérdést; Mi az ami minimum, amit már tudatnak lehet tekinteni? ... (Bevallom bírom, hogy folyton olyan szavak értelmén agyalhatok, amit nap mint nap használunk, mégis alig van fogalmunk róla mit takar)
Mit jelent, hogy tudatomnál vagyok? ... Az számít, hogy érzékelem-e a környezetemet? ... Mi van az álmokkal? ... feltettem még jópár hasonló kérdést, rágtam a témát jobbról balról ... a múlt heti valóság adag is egy ilyen kérdést feszeget ... így lett egyre világosabb, hogy a tudat jelenléte az érzékelés és az emlékezés képességével függ szorosan össze ... Végül ezt a minimum definíciót fogadtam el: Akkor beszélhetünk tudatról, ha fel tudjuk idézni, amit érzékelünk. (megj.: egy emlék felidézését is érzékeljük, tehát a tudat arra is emlékszik, hogy felidézett egy emléket)
Egy videokamera képes képet és hangot rögzíteni, majd visszajátszani azt ... akkor egy videokamerának van tudata?
Ha elmélyedünk az érzékelés filozófiájában, láthatjuk, hogy az emberi érzékelés milyen mély és komplex folyamat. Jóval több mint egyszerű képalkotás. De a tudat definíciója önmagában nem határozza meg, hogy az érzékeléstől milyen minőséget várunk el.
Még mi emberek se érzékeljük a dolgokat azonos minőségben. Van amikor apró részleteket is észreveszünk, van amikor felszínesen vizsgálódunk, és van amikor egyszerűen fel se fogjuk, amit látunk ... De próbálhatjuk elképzelni az érzékelést más lények szemszögéből is: Mit érzékel a világból egy majom, egy kutya, egy ló, egy hörcsög, egy béka, egy hal, egy rovar ... és egy videokamera? ... Hol van az érzékelés minőségének minimuma, ami alatt már nem feltételezhetünk tudatot? ... Bevallom nem sikerült találnom ilyet. Bármivel próbálkoztam, bárhogy próbáltam indokolni, mindig úgy éreztem, hogy önkényes ponton húzom meg a határt.
Majd felsejlett egy bizarr gondolat: Ha saját definícióm szerint nem tudtom cáfolni, hogy egy videokamerának lehet tudata, akkor elképzelhető, hogy az én tudatom is egy kamera?
