Megtalálni a szellemet a gépben. Vagy akár fordítva ugyan ezt: Megtalálni a gépet a lélek körül. Ez az ami motivált. A nagy kérdés: Hogyan működöm, mi vagyok én? ... Mint egy kirakós, amihez nincs meg az összes puzzle darab, amiből összeállna a nagy kép.
Az intelligencia alapvető természetét kutatva találkoztam a mesterséges neurális hálózatok elméletével ( Műagyak matekja ). Vajon a neurális háló az az "anyag", amiből a nagy kép darabkái épülnek? Vagy van a léleknek egyéb összetevője is?
A komfortelmélet volt az első puzzle darab. A meglátás miszerint az idegrendszer a test igényei szerint optimalizálja az egyén viselkedését. Így szemlélve minden élőlény egy viselkedésautomata, amit a külvilág ingereire adott válaszok mozgatnak ... ez a mesterséges intelligencia mérnöki megközelítésének és lényünk biológiai alapjainak házasítása, ami egészen jól leírta az egyszerűbb élőlényeket, de még az ember nem tudatos viselkedésformáit is ... de a nagy képnek ez még csak egy kis szelete. Ebből szemléletből nem következett az a minden ember által megélt belső világ, aminek létét akkor is érzünk, ha teljesen kizártuk a külvilágot ( Elme a sötétben ).
Egy olyan működő gondolatot kerestem, ami következik az idegrendszert alkotó neurális hálózatok felépítéséből, és képes választ adni belső világ létezésének mikéntjére. Ehhez jöttek kapóra fraktálok.
A fraktál egy matematikai misztikum, ami elvileg képest lehet leírni az égvilágon bármit ... de érdemes vigyázni a matematika perverzióival, nehogy belezuhanjunk egy filozófiai fekete lyukba, ami képes magában leírni a világmindenséget, de gyakorlatilag mégse olvashatunk ki belőle soha semmi értelmeset ... ilyen pl a Pi szám, ami magába foglalja az emberiség egész történelmét, sőt még a jövőjét is, csak kitartóan kell keresni benne (gyakorlatilag az idők végezetéig) ! Mitől tudnának a fraktálok ennél többet ? ... A Pi trükkje azért működik, mert a matematika a saját keretein belül megenged extremitásokat. A matekban léteznek tetszőlegesen nagy számok, sőt létezik egy mindennél nagyobb szám is, de a valóságban nincs végtelen.
Szerencsére a fraktálok nem igénylik a végtelent. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag bármit leírhatnak, mégis viszonylag gyorsan feltárják a bennük rejlő részleteket. De ezen túl még több biztató tulajdonságuk is van, hogy ők lehessenek a belső világ valóságának építőkövei:
- Egy fraktál formája könnyen változtatható a fraktált létrehozó képlet paramétereinek apró módosításaival
- Neurális hálózatokban keringő ingerek alkothatnak fraktált
- A neurális hálózat által létrehozott fraktál paraméterei a szinapszisok erőssége
Ezekből következik, hogy az idegrendszer természeténél fogva képes létrehozni fraktálokat, és ezek formáját optimalizálni tetszőleges igény szerint.
---
Eddig sikerült eljutnom a nagy kép összerakásában, de bőven maradtak még tisztázatlan kérdések:
- Hogyan működik az emlékezet
- Hogyan működnek az asszociációk
Ezekre a talányokra vannak spekulatív válaszaim ... például hogy ezek egymásra épülő fraktál struktúrák ... de ezt a saját igényeim szerint még nem nevezhetem működő gondolatnak.
Ezen a szinten az elmélet már kezd túl bonyolulttá válni ... de ezen nincs mit csodálkozni ... Az emberi agy nagyjából 100 milliárd neuronból áll ... mikor már a 4 millió is durván nagy számnak tűnik egy dominós világrekordnál. Ráadásul amíg egy dominó csak egy vagy két dominót dönt fel, addig egy átlagos idegsejt az emberi agyban 7000 másik neuronnal áll kapcsolatban ...
Ahol ilyen nagy számok és komplexitás érvényesül ott már szinte követhetetlen az események láncolata. Ott inkább a káoszelmélet lesz az érvényes szemléletmód, ahol a kiszámíthatatlan apró kis egyenetlenségek határozzák meg mi hogyan fog történni ... vagy mégsem?
