Ahogy Besenyő Pista bácsi (katt) úgy a tudományfilozófia is arra tanít, hogy mi hülyeség és mi nem az. A tudományfilozófia iránymutatás, hogy miképp lehet értelmesen elmélkedni a világ dolgairól ...
Mi a tudomány:
- A világ megfigyelése
- A világban megfigyelt jelenséget leíró elméleti modell megalkotása
- A modell firtatása, a modellből következő jóslatok megfogalmazása
- A modell jóslatainak ellenőrzése kísérletekkel
-
-
- ha a modellből következő jóslat megfigyelésekkel nem igazolható, akkor vissza az 1-es és a 2-es pontra, új megfigyeléseket végezni, új modelleket alkotni
- ha a jóslat igaznak bizonyul, akkor vissza az 3.-as pontra a modell alapján kimondani más jóslatokat, és igazolni azokat, hátha kiderül valami, amire nem is gondoltunk
-
megfigyelés - modell - jóslat - ellenőrzés ... a valóság megértésének dióhéjban ez a tudományos módszertana ... vagyis ezt tanítják az egyetemen Tudományfilozófia előadásokon ... és én bólogattam rá serényen, mert a valóság hitvallása gyönyörűen beleillett ebbe a képbe. Működő gondolat = megfigyelés + modell, bizonyosság = jóslat + ellenőrzés.
---
Albert Einstein speciális és általános relativitás elmélete abból a megfigyelésből indul ki, hogy a fény sebességét minden irányban állandónak mérjük. A fény látszólag nem lesz gyorsabb, ha a fényforrás irányába haladunk, és lassabb se, ha fénysugárral megegyező irányba. Erre a jelenségre a korabeli tudomány egyszerűen nem tudott magyarázatot adni.
Einstein nem megmagyarázni akarta a jelenséget, hanem egyszerűen kiindult abból, hogy a világ ilyen, a fény sebessége a megfigyelő mozgásállapotától függetlenül minden irányban állandó ... ez így magában nem nagy szám ... Én is mondhatom, ha megfigyeltem valami különöset, hogy az azért van, mert a világ ilyen és kész ... de Einstein nem pusztán elfogadta a megfigyelés tényét, hanem alkotott egy új elméleti fizikai modellt, aminek alapja, hogy a fénysebesség állandó. Ehhez azonban rugalmasan kellett kezelnie az idő és a tér fogalmát, amit addig mindenki fixnek gondolt ... így született meg a relativitás és a hajlékony téridő elmélete.
Einstein modellje ontotta magából a jóslatokat. Megjósolta például, hogy a fénysugarak iránya gravitációs térben eltérül. Ez a gravitációs lencsehatás. Ennek igazolására lehetőség nyílt egy 1919-es napfogyatkozás során. Az általános relativitás elmélet egyenletével kiszámolható volt, hogy egy a nap mellett látható csillag látszólagos helyzetére milyen hatással lesz napunk feltételezett gravitációs lencsehatása.
Egy anekdota szerint valaki megkérdezte Einsteint; Ha a napfogyatkozás közben nem ott lesz a csillag ahol megjósolta, az feltételen azt jelenti-e, hogy a relativitás elmélet hibás? - mire Ő: "Az elmélet nem hibás, legfeljebb kiderül, hogy a világunk nem így működik." ... az elmélet nem hibás, ami itt azt jelenti, hogy az elmélet matematikai modelljében, és az abból levezetett egyenletekben nincs hiba, a kezdeti feltevésekből kiinduló minden következtetés helyes ... de ebből még nem következik, hogy a világ tényleg így működik ... az egész csak egy teória, amit a megfigyelés vagy igazol, vagy nem ... de a csillag pontosan az elvárt helyen volt látható, a megfigyelés igazolta az elméletet ... és ezzel Einstein a világ leghíresebb tudósává lépett elő.
Ez egy kiragadott sikertörténet, de a tudományban ritkán ilyen ideálisak a körülmények. A fénysebesség állandósága egy egyszerű természeti törvény, és bár az ebből következő világkép látszólag ellentmond hétköznapi tapasztalatainknak, de a rugalmas téridő modellje mégis "elegáns", matematikailag jól kezelhető. Emellett a relativitás elmélet következtetései is viszonylag könnyen igazolhatóak, mivel igen nagy, jól megfigyelhető dolgok természetéről mond ki jóslatokat.
Közel sem ilyen szerencsések a részecskekutatók ... furcsának tűnhet, hogy a világegyetem legkisebb építőelemeinek vizsgálatához építjük a legnagyobb tudományos berendezéseket, a részecskegyorsítókat. Nélkülük egyszerűen nem lehetne megfigyelni ezeket a parányokat, nem lehetne elméleteket igazolni, új ismereteket szerezni a részecskefizikában ... de az evolúciókutatóknak sincs könnyebb dolguk, ahogy a társadalomtudósoknak sem áll módjukban kedvükre kísérletezgetni emberek többmilliós sokaságával ...
