Gimiben az alapvető szabadidős stratégiánk a féktelen züllés volt. Ha másnap nem kellett suliba menni, akkor irány egy kocsma, valami koncert, vagy bármi kellően punknak ígérkező esemény, ahol módunkban állt szétcsapni magunkat ... Paradox módon ez az önpusztítás az élet igenlése volt részünkről. A részeg szűrrealitás volt a mi világunk. Egy eminens iskola diákjaiként meredeken szembe mentünk a velünk szemben támasztott elvárásokkal ... míg mások görcsöltek, falak és könyvek közé zárva, mi lazák voltunk és őrültek ... mert imádtuk, és mert megtehettük.
Aztán jött az egyetem, ami közel sem volt olyan szigorú közeg, mint a gimi. Előadásokra nem volt kötelező bejárni, és a gyakorlatokat sem volt nagy művészet ellógni ... hirtelen tengernyi szabadidő szakadt a nyakunkba, de a stratégia maradt a gimiben megszokott ... pár hónap és azon kaptam magam, hogy már a másnaposságot is rendszeresen a kocsmában pihenem ki.
A vizsgaidőszakok sem hoztak enyhülést. Ha valakinek megvolt egy vizsgája, akkor ment koccintás, vagyis ittunk ... ha valaki bukott, akkor meg azért ittunk ... de volt olyan is, hogy arra ittunk, hogy valamelyikünk megbukott, mert nem bírt bemenni a vizsgára, mert előző este rommá ittuk magunkat ehhez hasonló okokból ... Gyakorlatilag főállásban ittunk majdnem két éven keresztül.
Ennek az időszaknak a mérlege:
- Az egyetem első két évére alig emlékszem
- Az első négy félév tanulmányi eredménye szinte értékelhetetlen
- Fizikai és mentális megborulás:
- pár hónap alatt felszedtem 15 kilót, amit máig sem sikerült leadnom
- másnaposan pánikrohamok kezdtek gyötörni
- egy pánikroham során produkált 220/90-es vérnyomással kórházba kerültem, az ott felírt vérnyomás gyógyszert elvileg életem végéig szednem kell
A törzskocsmánkba járt egy 30-as évei elején járó hobó fazon, amolyan igazi világcsavargó, aki európát stopposként keresztül kasul bejárva utcazenészként kereste a kocsmáravalót. Ő mondta nekem egyszer, mikor panaszkodtam, hogy mennyire szét vagyok csúszva ... "A Rock n' Roll és a hosszú élet ritka" ... majd az alkoholgőzben kifejtette, hogy ő is tehetne úgy, mint bármely régi haverja ... összeszedhetné magát, kereshetne munkát, megnősülhetne, gyereket nevelhetne ... de ő nem ilyen ... ő nem hajtja igába a fejét, ő inkább belehal az életbe negyven éves kora előtt, de legalább elmondhatja magáról, hogy ő mindig is szabad ember volt ... Pár évvel később a Dunába fulladt miközben a Sziget fesztiválra próbált úszva belógni.
