Még alsó tagozatban egy könyvtári könyvben láttam először ezt az ábrát:
Azonnal kiszúrtam, hogy a kép nem jó. A Föld van középen nem a Nap! ... Nem értettem, mi ez. Nyomdahiba? ... A könyvtáros néni magyarázta el, hogy régen a tudósok úgy képzelték, hogy a Föld van a mindenség közepén, és minden égitest körülöttünk kering.
"Ennyire buták voltak régen a tudósok?"
---
Az egyetem tudományfilozófia előadásán jött témába a ptolemaioszi geocentrikus világkép (katt!). Az fogott meg a témában, hogy az előadó nem azt magyarázta, hogy az ókori filozófusok hogyan tévedtek, hanem azt, miképp gondolkodtak.
Az ókorban is felmerült mint lehetőség, hogy a Föld is csak egy bolygó, ami a nap körül kering, de ez ellenkezett a józan ésszel. A mozgástörvények ismerete nélkül nem volt hihető feltevés, hogy a Föld mozog, míg érzésre nyugalomban van a talpunk alatt.
A ptolemaioszi világkép alapja, hogy a világmindenség különálló részei más és más törvény szerint működnek. A Földön a négy elem, a föld, a víz, a levegő és a tűz által meghatározott törvények érvényesek, míg az égitestek egymástól függetlenül saját szférájuk törvényei, az égi mechanika szerint mozognak. Ez a világkép nagyjából 1400 évig meghatározó maradt, annak ellenére, hogy a földön tapasztalt jelenségek többségét sehogy nem volt képes leírni, a bolygók pályáját meg csak rendkívül elbonyolított képletekkel tudta megjósolni, és még úgy is pontatlanul.
Nikolausz Kopernikusz (katt!) mint hipotézis vetette fel újra, hogy a Föld kering a Nap körül. Arra számított, hogy ezzel jelentősen leegyszerűsítheti a bolygók mozgásának matematikai leírását ... de nem járt sikerrel, mert bolygók pályáját a ptolemaioszi világképhez hasonlóan ő is szabályos körmozgásokkal próbálta leírni, így modellje több korrekció és durva elbonyolítás mellett se lett pontosabb, mint a ptolemaioszi ... de a meglátás, hogy nem a föld a világmindenség középpontja termékeny talajra talált a korabeli tudósok körében, és egy tudományos forradalomnak adott kezdőlökést.
Először Giordano Bruno (katt!) vitte tovább jelentősen a kopernikuszi gondolatot ... ha nem a Föld a mindenség középpontja, akkor a Nap miért lenne az? Feltette, hogy az álló csillagok a mi Napunkhoz hasonló égitestek, melyek körül éppúgy keringenek bolygók. Elképzelése szerint a mindenség végtelen terében végtelen csillag van ... és a végtelen térnek nincs közepe. (Amúgy Bruno nem volt tudós alkat, inkább egy durván csapongó önfejű fantaszta.)
Johannes Kepler (katt!), Galileo Galilei (katt!), és Isaac Newton (katt!) a kopernikuszi gondolaton tovább haladva fektették le a modern tudomány alapjait.
Kepler írta le a bolygópályák valós geometriáját (ellipszis), ehhez az optika területén tett nagy előrelépéseket, hogy megalkossa az első csillagásztávcsövet.
Galilei Kepler távcsövével a Jupitert vizsgálta, és felfedezte annak 4 nagy holdját (katt!). Mozgásukat tanulmányozva belátta, hogy azok a Jupiter körül keringenek. Ez nagyban gyengítette a geocentrikus világkép központi állítását, miszerint minden égitest a Föld körül kering ... erre a 4 holdra ez biztosan nem volt igaz ... Galilei számára így váltak elfogadhatóvá a kopernikuszi tanok. Már csak arra kellett választ találnia, hogy lehetséges e, hogy a Föld mozog, és mi ezt ne érezzük. Módszeres kísérletekkel kutatta a mozgás és az erők alapvető összefüggéseit. Ebből eredt végső meggyőződése, hogy "mégis mozog a Föld".
Végül Newton dolgozta ki a matematikát, amivel bizonyítani tudta, hogy a bolygók mozgása ugyan azokból az erőkből következik, melyeket itt a földön is tapasztalunk. Az erő, amitől fejünkre pottyan az alma, megegyezik azzal, ami pályán tartja a Holdat a Föld körül, és ugyan ez tartja pályán a bolygókat a Nap körül, köztük a Földet is.
---
A kopernikuszi elv azt mondja ki, hogy senkinek nincs kitüntetett helye a világegyetemben, se nekünk, se másoknak. Tudományfilozófiai szempontból a legfontosabb áttörése ennek a kornak az volt, hogy nem beszélhetünk többé külön földi és égi mechanikáról. A fizika törvényei egyetemesek, a világmindenség bármely pontján ugyan úgy érvényesek ... Emberileg meg azzal kellett szembesülnünk, hogy ez a világ nem mi értünk létezik, nincs különleges szerepünk a teremtésben ...
