Furcsa élmény volt nemrég újranézni a Jurassic Parkot (imdb). Utoljára talán 15 éves láttam ... emlékszem akkor hogy imádta mindenki, és én se voltam kivétel ... ezért egy kicsit féltem is, hogy mai szemmel gagyinak fog hatni, de épp ellenkezőleg ... egy olyan réteget fedeznem fel a filmben, amit gyerekként egyszerűen észre sem vettem.
Jeff Goldblum játszotta azt a fura fazont, akiből gyerekkoromból csak annyira emlékeztem, hogy így okoskodik a fimben "isten megteremti a dinoszauruszt, isten elpusztítá a dinoszauruszt, isten megteremti az ember, az ember elpusztítá istent, az ember megteremti a dinoszauruszt ... a dinoszaurusz megeszi az embert ...". Nagy adag moralizálás, amire ma már csak legyintek, de a csávónak volt egyéb mondanivalója is. A tag szerepe szerint matematikus, a káoszelmélet tudora, aki azért vészmadárkodik, mert meglátása szerint a dinó állatkert megpróbálja megszegni a természet törvényét, miszerint az élet alapvetően kaotikus, kiszámíthatatlan jelenség, ezért nem kontrollálható ... így a Jurassic Park bukó lesz ... és naná hogy igaza lesz. A forgatókönyvírók tettek róla, hogy azok "az apró kis egyenetlenségek" miatt szétzuhanjon minden: A szigetre rátör egy nagy vihar. A dagadt programozó tag szabotálja az egész komplexumot, így bosszulva meg, hogy nem kapott elég zsozsót munkájáért. De még a high tech génsebészet is bukik. Hiába a születésszabályzás, hogy csak nőstény dinók legyenek a parkban, egy-kettő mégis nemet vált és szaporodni kezdenek ...
Elgondolkodtam rajta, hogy 15 évesen ennyire sügér lettem volna? Miért nem vettem észre a filmben ezt a káoszelméletes vonalat, mikor annyira nyilvánvaló? ... Majd beláttam azért nem, mert akkor még fogalmam sem volt, hogy eszik vagy isszák a káoszelméletet ... Ekkor jöttem rá, hogy ez szinte bármivel így van; Csak azokat dolgokat vesszük észre, amiket tudunk valamire vélni, minden mást egyszerűen figyelmen kívül hagyunk. Ami nem mond semmit, arra vakok vagyunk ... és amit nem veszünk észre, arra nem is emlékezünk.
Ez is egy olyan meglátás, ami önmagán túl több dolgot megmagyaráz:
- Miért költenek cégek olyan sokat a reklámokra? - Ezzel befolyásolják az érzékelésünket. Vásárlás közben azokat az árukat vesszük inkább észre, amiről van valami fogalmunk. A reklámnak az a célja, hogy kialakítson valami képet egy termékről, márkáról, hogy vegyük észre, vegyük meg ...
- Miért nem emlékszünk csecsemőkorunkra? - A világról alkotott belső fogalmaink akkor még nem alakultak ki, így nem is foghattunk fel a környezetünkből túl sokat, amire emlékezni lehetne ... ezzel fel is merül egy érdekes kérdés: Hogy alakulnak ki belső fogalmaink, és egyáltalán mik ezek?
