Volt egy dokumentumfilm a Discovery-n a 155 halálos áldozatot követelő kapruni szerencsétlenségről (wiki). Egy siklóvasút hátsó kocsija kigyulladt egy 3 kilométer hosszú, 30 fokos emelkedésű alagútban kb. 700 méterre a felső kijárattól. Akik az alagútban a szervizlépcsőn felfele kezdtek menekülni, mind belefulladtak a füstbe ... összesen 12 fő döntött úgy, hogy lefele menekül, a lángoló hátsó kocsi irányába ... ők mind túlélték.
Néztem a műsort, és közben az járt a fejemben, hogy ez mennyire bizarr. Én hogy döntenék egy ilyen helyzetben? Utólag könnyű okosnak lenni, de ott élet-halál múlott azon, hogy ki hogyan méri fel a helyzetet. Gyerek koromban voltak piromán hajlamaim, ezért tudtam jól, hogy a láng nem olyan veszélyes mint ahogy kinéz, ha átugrok vagy átszaladok rajta, abban a pár tizedmásodpercben míg a tűzben vagyok legfeljebb a hajam és a szemöldököm pörkölődik meg ... ellenben a füst ... a füst aljas dolog, főleg zárt térben ...
Később filozófiai kérdésként vizsgáltam a helyzetet. Az érdekelt mit kell tudnia az agynak ahhoz, hogy képes legyen körültekintő döntést hozni?
Az intelligenciáról addig alkotott elképzelésem szerint az életben előforduló helyzetekre valamilyen viselkedési minta szerint reagálunk. Ezek a viselkedési minták valamilyen tanulási folyamatban fejlődnek ki bennünk ... Milyen helyzettel szembesültek a kapruni szerencsétlenség áldozatai? Lefelé egy lángoló kocsi, felfelé füst ... az életben 100 esetből 99.9-szer az az adaptív viselkedés, hogy nem rohangálunk át a tűzön. Ösztönösen a tűztől félünk nem a füsttől. 12 ember ennek ellenére mégis jó döntést hozott.
Aki tudatosan hozott jó döntést valószínű ezen a gondolatmeneten ment végig: Ez a ferde alagút kéményként viselkedik, a füst felfele áramlik benne. A füst tömény méreg, pár méter után megfulladnék ... Ha lefele megyek, megéghetek a lángokban, de ha túljutok a tűzön ott már jóval jobbak lesznek a túlélési esélyek ... vagyis lefele veszem az irányt.
A döntés meghozásához fejben elképzelést kell alkotni a lehetőségekről, képzeletben le kell tudni játszanunk a különböző döntések következményeit. Össze kell tudni vetni az alternatívákat, kiválasztani jobbat, és aszerint cselekedni. Amikor ezt a rendszert elemeire bontottam, a következő fogalmakra leltem:
- a világról alkotott gondolati modell - ez működik a fejünkben amikor elképzeljük, hogy mi lenne ha ...
- emlékezet - enélkül nem tudnánk sem összevetni a különböző alternatívákat, és nem emlékezhetnénk a döntésre, amit meghoztunk ... gondban lennénk ha folyton azon kapnánk magunkat, hogy nem tudjuk miért cselekszünk éppen úgy ahogy ...
