Éjfél után 6 perccel született meg fiam, pici Lokko ... lőttünk pár fotót, anyu, apu, picibaba, öröm öröm és boldogság ... de még fel se ocsúdtunk, a szülésznő már beletekerte a babát egy törülközőbe, kezembe nyomta, hogy tartsam az infra lámpa alatt, és ismerkedjek a picúrral, amíg anyut rendbe rakják a szomszéd szobában ... aztán az egész éjjeli ügyelet elviharzott egy hirtelen jött koraszülés miatt, én meg ott maradtam a gyerekkel egyedül 20 percre.
Ismerkedni egy újszülöttel ... merőben szokatlan helyzet ... mondhatni kevés közös témánk volt amiről beszélgethettünk volna. Pár percre hatalmába kerített a meghatottság, és csak vigyorogtam a képébe mint a tejbetök ... Rémlett valahonnan, hogy a kisbabák utánozzák az arckifejezéseket, de kicsi Lokko nem vigyorgott vissza, csak pislogott, nézelődött, nyújtogatta a nyelvét és nyamnyogott ... ez a kifejezéskészlet önmagában 5 percig tudott lekötni, aztán azon kaptam magam, hogy megint filozofálok (pedig nem is ittam, bár okom lett volna rá a 10 órán át tartó apás vajúdás közben).
Azon kezdtem agyalogni, hogy mi lehet a lurkó fejében, mit hozott magával anyaméhből. Csettingettem neki, de hangra nem reagált, letakartam a szemét arra sem. Pörögni kezdtem vele, amire a szemei úgy kezdtek mozogni, mint amikor valaki kinéz a busz ablakán; rövid ideig követ valami fix pontot aztán hirtelen célt vált ... de ezt is csak addig, míg gyorsan forgott körülötte a világ, lassú ringatásra nem reagált szemmozgással ... Majd feltűnt, hogy néha határozottan arcomba bambul; ha elmozdultam, ő kb fél másodperces fáziskéséssel utánam nézett. Kipróbáltam, hogy követ e így mást is, de nem érdekelte se a kezem, se a lámpa, csak az arcom.
Ezek szerint már születésünkkor van a fejünkben valami, ami képes felismerni egy arcot. De mi van még? Van pár velünk született reflex. A látványosabbak: a moro reflex (click), a szopó reflex, és a legcukibb; a fogó reflex - tedd az ujjadat egy csecsemő tenyerébe és ő ösztönösen ráfog ... Ezeken túl velünk születik az anyaméh kényelmének valamiféle emléke, ami a babákra egyértelműen hat, de még felnőtt korban is kényelmesnek, megnyugtatónak érezzük a meleg vízben lebegést, ringatózást, ha valami puha vesz körül, a mély tónusú hangokat, és a lágy ütemes lüktetést, surrogást ...
