Ne felejtsd el, hogy a milliónyi törvényszerűség, tényező összhatásában mégis tökéletesen kelti a szabad akarat illúzióját :) Annyira összetett a gondolkodásunk, természetünk és a velünk kölcsönhatásban lévő környezet, világ, hogy képtelenség lenne egy megfelelő szabálykönyvet alkotni, amivel "jósolni" lehetne. Pl. a pszichológia, a közgazdaságtan, a szociológia mind-mind csak egyszerűsített modellek alkotására képes, melyekkel épp csak közelíteni lehet a jelenségek leírásához, és csak bizonyos aspektusokból, szinte végtelen számú tényező figyelmen kívül hagyásával.
Emellett, bár ez csak sejtés, és e tekintetben semmi sem különbözteti meg pl. egy vallás alapfeltevésétől, szerintem a világ nem predesztinált fizikai-kémiai törvényszerűségek mentén, "elemi" szinten beépített randomgenerátorokat tartalmaz a valóságunk :)
Érdekes gondolat azonban, hogy, ha nem így lenne, egy tökéletes számítógép a jelen egy pillanatfelvételéből ki tudná kalkulálni a múltat és a jövőt, legalábbis elvileg, persze, tekintve az idő végtelenségét.
Ebből következik amúgy, az abszolút tudás és a szabad akarat kizárják egymást. Hiszen, aki látja a jövőt, "elveszi" a valódi döntések lehetőségét.

Sziasztok, én is beszállnék szabad akarat vs predesztináció és lélek témában a brainstormingba.A probléma fejtegetésében úgy érzem két lényeges dolog maradt ki. Egyrészt az öntudat kérdése, másrészt a nyelvfilozófiai vonatkozások.Viszont először egy kis összegzés:

Alapvetően ugye két rendszerünk van, illetve harmadikként szóba jöhet ezek hibridje.Ezek: 1. ok-okozati rendszer (a világ anyagi részecskékből épül fel, ezek viselkedése törvényekkel leírható,gyakorlatilag az egész világ egy nagy mechanikus óramű) 2.Véletlen történések rendszere: A világban minden random történik, nem jelezhetők előre a történések. 3. Az előzők
kombinációja (a világ alapvetően leírható törvényekkel, de egyes szférákban más törvények érvényesek, mint másokban [ Newton vs relativitáselmélet , illetve van helye a véletleneknek is , pl a kvantummechania.

Akárhogy is nézzük, ezen opciók egyike sem ad teret a szabad akaratnak. A random történések pont úgy kizárják, mint a determináció. Az ultimate kveszcsön ebben az esetben számomra az, hogy létezik e a lélek. Kérdés, hogy a lélek fogalmának
szerves eleme e a szabad akarat. Talán nem. Viszont ami mindenképp szerves eleme, az az öntudat. Fel lehet fogni a világot részecskék összességeként. Fel lehet fogni az emberi testet és szerveit is részecskék összességeként. Így az agyat is.Kétségtelennek tűnik, hogy a gondolatokért az agy tűnik felelősnek.Mint ahogy az is, hogy az agy viselkedése gyakran
mechanikus mintákat mutat. Ezek következtében lehet úgy tekinteni az emberi szervezetre, mint egy gépre. Mondjuk hasonlítsuk egy számítógéphez, ami egy előzetes program alapján (gének) feladatokat old meg. De van e vajon tudományos mód arra, hogy
meghatározzuk az öntudatot. Mert ilyen alapon vagy feltételeznünk kéne, hogy egy PC-nek is éppúgy van öntudata, mint nekünk (érez,érzékel, megéli a történéseket), vagy azt kell mondanunk, hogy nekünk sincs. Ez nyilvánvaló önellentmondásnak tűnik,
mert mindenki azt érzi, hogy van. Amennyiben van öntudat, elfogadhatónak tartom, ha valaki kijelenti,hogy van lélek.Számomra nem teljesen egyenértékű a két dolog, de az öntudat megléte a lélek létezésének a minimuma.Úgy gondolom,hogy ezen a ponton nagyon fontos megvizsgálnunk, hogy megismerhető e a probléma a logikai eszközeinkkel.
Az embert az állattól több dolog is megkülönbözteti, de ezek között az egyik első a nem csak fogalmakban, de mondatokban való kommunkikálás és gondolkodás képessége.Ezek alapja egy speciális logikai rendszer, ami többek között ok-okozati következtetésekből, szillogizmusokból(premisszák+konklúzió)épül fel.Minden gondolati sémánk a világ ok-okozati jellegű működésének feltételezésére alapszik. De a hétköznapi túléléshez szükséges problémák megoldásán túl vajon mennyire alkalmas ez a rendszer arra, hogy olyan komolyabb elméleti feladatoknak essünk vele neki, mint az ebben az írásban megjelölt ,,végső kérdés".

A kérdésem persze szónoki volt, nézzünk egy példát( nem bontom le részletesen premisszákra és konklúziókra, mert hosszadalmas lenne, de könnyen átlátható így is) :

1. Azt állítom, hogy a világ ok-okozati rendszerű formában működik(óramű). 2.Ez az okozatiság minden részecskére vonatkozik.-->3.Az agyam részecskékből épül fel. 4. Az agyam részecsléinek mozgása alakítja a gondolataimat.5. Az alapállításomat(1.) alkalmazhatom az agyamra, így a gondolataimra is.--> 6. A gondolataimat tehát nem valamilyen igazságot feltáró racionalitásra törekvés határozza meg, hanem egy fizikai szükségszerűség , ami a részecskék korábbi állapotából és a viselkedésüket leíró törvényekből következik.-->7. nincs hatásom a gondolataimra, olyan, mintha egy filmet néznék. 8.Az első állítás (1.) is mechanikus eredetű volt .--> 9(!!!). Itt pedig körbe is értünk. Az első állításom, illetve gondolatom sem a tapasztalatok levonásából, vagy az elmém kreativitásából fakadt.Egyszerűen ezt dobta a gép, akkor , abban a pillanatban azt
kellett gondolnom. Ha tehát elfogadjuk az első állítást, ami az ok okozati -működésű világ létezését mondja ki(amire a racionalizmus és a modernkori tudományok,valamint a világ megismerhetőségébe vetett hit épülnek), akkor épp ebből következik, hogy a világ nem megismerhető. Gondoljatok bele, amikor álmodtok,minden logikusnak tűnik, amikor pedig felébredtek és még emlékeztek az álomra, visszatekintve sokszor képtelen , értelmetlen dologként tűnik fel. A tudományos megismerés és a ráció nem tud választ adni bizonyos kérdésekre, mert a gondolkodási mechanizmusunkkal saját magunk számára állítunk áthatolhatatlan
falakat és folyamatosan ilyen visszatérő önelletmondásokba, circulus vitiosusokba ütközünk. Mert ugye ez is az. Merthát minden most általam elmondott dolog is a gondolataimból fakadt, tehát determinált, tehát nincs logikai alapja ... ismét
körbeértünk és meghazudtoltuk magunkat ... és most is...és most is.
Konklúzióként annyit szeretnék elmondani, hogy a puszta materialista felfogás nem cáfolja a lélek létezését. Nem is támasztja alá, de semmiképp sem cáfolja és ad egy kiskaput, ezért adhat némi reményt is . Amire valahogyan az embereknek természetes
szüksége van. Ha ezt valaki arra használja, hogy fényevésben hisz, szíve joga, bár ilyen alapon szerintem abban is hihetne, hogy egy kicsi lila elefánt irányítja az univerzumot. Én a magam részéről nem tartom magam sem vallásosnak, sem ateistának és most hivatalosan is csatlakozom a Valóság Vallása szektához :D Písz, tisztelet annak, aki vette a fáradságot és végigolvasta.
M

@Kalaius86: később ki fog derűlni a blogból, hogy bár ez a meglátás önmagában igaz, de elhanyagol egy lényeges szempontot, ami mögött ott van az emberek egész világa.

@Máriusz Schneider:
"6. A gondolataimat tehát nem valamilyen igazságot feltáró racionalitásra törekvés határozza meg, hanem egy fizikai szükségszerűség "
ezt a hurkot ezen a ponton lehet kibogozni ... a gondolkodás képessége nem céltalan.