Nem mondhatom el magamról, hogy szeretek írni, nem is vagyok benne jó ... ellenben agyalni, azt nagyon tudok. Gyerekkorom óta jellemző rám, hogy merész, mély, értelmes meglátásaim voltak mindenféle területen. Mindig tudtam zavarba ejtő kérdéseket feltenni, és addig firtatni a témát, míg nem találtam valami elfogadható választ.
A többséghez hasonlóan, én is korán beleütköztem az élet nagy kérdéseibe, "mi az élet értelme?", "mivégre jöttem a világra?", "miért pont én vagyok én?", és "mi lesz velem a halál után?" ... az én esetem talán abban különleges, hogy ezek milyen szinten nem hagytak nyugodni. Már kisgyerekként megesett velem, hogy órákat forgolódtam az ágyban álmatlanul, mert fogságba ejtett a parttalan elmélkedés egy ilyen kérdés körül ... nem meglepő, hogy viszonylag korán a vallás felé fordultam, de sosem elégedtem meg az isten által kínált üdvösség ígéretével. 14 éves koromra, már kezdett feloldhatatlan probléma lenni számomra a vallások nyilvánvaló önkényessége.
Sokféle vallás, sokféle válasz, melyekben a közös, hogy az elfogadás alapja nem a megtapasztalható bizonyosság, hanem a hit. Hinni bármiben lehet, bizonyosság nélkül bármi lehet bárhogy, és annak ellenkezője is. Ilyen alapon nem is lehet eldönteni, hogy melyik hit ad valódi válaszokat ... így lettem 18 éves koromra ateista.
A blog célja, hogy megírjam, hogy most 30 éves korom túl hova fejlődött a szigorúan ateista világlátásom ... hogyan kaptam válaszokat olyan kérdésekre, amikre a választ a vallásokban szokás keresni, ez a Valóság Vallása.
Mit ígérhetek az olvasónak?
- Iránymutatást, hogyan boldoguljunk ebben az igen bonyolult valóságban
- Bemutatom, hogy természetes módón létezik a világban a gondviselés
- Nem ígérhetek örök életet, de egy olyan meglátást igen, hogy marad nyomunk a világban
